2011
<<	>>
jan	feb	már	ápr
máj	jún	júl	aug
sze	okt	nov	dec

Boldog újévet kíván az Ízisz!

Előre is mindenkinek, boldog és békés újévet kíván az Ízisz költészet.

A blog 2011 júniusában indult útnak, és azóta több, mint 5000 egyéni látogatót jegyzett. Remélem, hogy ez 2012-ben legalább a duplájára fog ugrani! Köszönöm az eddigi támogatást, és szeretnék jövőre is számítani rátok. További kellemes olvasást itt, az Íziszen!

B. U. É. K. !

Streck Dániel; Ízisz költészet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.31. 18:23 2 komment

Esti mese

Egy utolsót mesélve

Tekintek rád.

Igaz, sokat remélve,

Szólok hozzád.

Vajon érted-e mesém,

Miről szólok.

Mélyen látsz-e belém,

Könnyt szórok.

Puskapor szagát érzem.

S hangját hallom.

Lelked mesémmel vérzem,

Abba kéne hagynom.

De érdekel. Látom én,

Szemed csillog,

Mint egy ékszerköltemény,

Fényezve pislog.

Halálos sebek száma,

Ezerre rúg.

Csatatéren zajló dráma,

Társam idesúg:

- Vidd majd haza híremet,

Mondd el nekik,

Hazámért adtam szívemet,

Miből a halál eszik.

Gránát robban felém,

Ugrani kell,

Látom társam szemén,

Helyette az felel.

Megbocsájtott nekem,

Nincs mit tenni.

Fegyverét felveszem,

Muszáj menni.

- Szanitéc! Az élet veszít,

S tudja már belül,

Itt az orvos sem segít,

Feladva elterül.

De én csak rohanva előre,

Merre a remény vezet,

A tudattól kapok erőre,

Hogy majd mesélhetek neked...

- Aludj. Jóéjt kisunokám,

A mese véget ér.

- Mára nincs több komám!

Nagyapád aludni tér.

S az ajtót becsukva,

Az ifjúból.

Bár szemét lecsukva,

Katona lesz újból..

Katona...

Streck Dániel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.25. 23:47 2 komment

Boldog Karácsonyt!

Eljött hát, a várva várt December 24., Szenteste, a Karácsony küszöbe. Ezúton is szeretnék a magam, és az Ízisz költészet nevében is, békés, és boldog Karácsonyt kívánni minden kedves olvasómnak.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.24. 11:35 1 komment

Lelkiismeret

Álmos gyertya mellet gondolkodom.

S mélyen belemerülve,

Egy gombóc akad meg száraz torkomon.

Illúziók földjén repülve.

Viharverte tetteim mezejére lépek,

Csak ámulok s bámulok.

Fel - fel villanak az emlékképek

A vad vádeső most rámzuhog.

Ezernyi halott tett néz rám,

És hozzám beszélnek,

A vádakat szemembe mondván,

Hibákat mesélnek.

Pedig tudom mindet, fejből,

De kacagnak felém.

Ömlik a vérem minden sebből,

Szólítom a nevén:

Lelkiismeret. Bűnös vagyok rég,

Beismerem talán.

Bárcsak most is épp álmodnék,

Túllenék e csatán.

Egyre több bűn, néz a szemembe,

Ordítanak hozzám,

Belefurakodnak mélyen a fejembe,

Sok emlékfoszlány.

Ekkor új erővel tör szét a fény,

Gyerta lángol,

Fényesen ölelő, forró szatén,

Felrántott a Világból.

Bárcsak visszamenni sohasem kéne,

De máris pislákol, a gyertyának fénye....

Streck Dániel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.23. 22:51 2 komment

5000

Az Ízisz költészet a mai nap folyamán (2011. 12. 21.) átlépte az 5000 egyéni látogatót. Nagyon szépen köszönöm, hogy visszajártok hozzám, és hogy újra s újra olvasgatjátok verseimet.

Ha minden jól alakul, jövő év elején, már rendelhető lesz saját kötetem. Erről majd részletesebb információt is fogok adni. Tehát még egyszer köszönöm, hogy hűek vagytok az Íziszhez.

Kellemes olvasást, és szép napot kívánok.

Streck Dániel, Ízisz költészet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.21. 09:54 3 komment

Merre vagy?

Mi eddig eszmém s mámorom,

Mára foghatatlan vágy.

Színtelen napjaimat számolom.

Egyre csábítóbb az ágy.

Gyöngébb mint a képzelet,

Életem vérszegény.

Hallanám sípolni a gépeket,

Sok kihűlő véredény.

Nem tüzeled szavaddal őket,

Nem vagy napom.

A halál már leplébe szőhet,

Szó nélkül hagyom.

Többet nem tudok mondani,

Nincs már szavam.

Bilincsemet tudom eloldani,

Már hagyom magam...

Már rólad szól a halál,

Mint az élet.

De szavakat nem talál..

Nem tud mesélni téged.

Mert a tökélyt önteni szóba,

Költőknek sem sikerül.

Belesüllyesztem egy mély tóba,

A tudat megsiketül.

Hová lettél csoda s kábulat?

Árnyékom ölel csupán.

Környékez már a véges ájulat,

Élet a halál után.

Eszmém s mámorom voltál...

Ki majd a halálból is visszahoztál.

Streck Dániel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.19. 21:59 4 komment

Karácsony a magányosoknak!

A következő verset azoknak szeretném ajánlani, akik egyedül töltik az ünnepeket, vagy azoknak, akiknek nem áll módjukban a kívánt körülmények között eltölteni az Karácsonyt.

Szemel a boldogság,

Hófehér lepelben.

Betakart romlottság,

Angyal a kebelben.

Gyertya töri át,

Bejgliknek illatát,

Deres ablakon kilát:

Pislákoló Sarkcsillagát.

Gyémántfényű fa,

És alatta pihenő,

Megfáradt gyufa,

Viaszos ezüstfenyő.

Egymást ismerő,

Őszinte mosoly,

Angyali varázserő,

Csillagszóró gomoly.

Nincsen ma hiba,

Sem hibázó ember.

Csak mesélő pipa,

Papáé volt egyszer.

Karácsonyi pillanat,

Gyönyörű éjjel,

Boldogságos zamat.

Semmi mást nem érzel.

Ablakon tekintek,

Hatalmas hócsata.

Szánkát húzó eb,

Gyermekhad csapata.

Félhomály dereng,

Műhavas ablakon.

A dallam lecseng,

Ének az ajkakon.

Utolsó szikrát,

Köpi a varázslóm.

Elolvadó szirmát,

Gyászolja parázslón.

Ünnepek legszebbje,

Együttesen töltve.

A viasznak cseppje,

Az asztalra öntve.

Boldogság és öröm,

Járnak kézben,

Masnis doboz köszön,

Könyörgi, hogy tépjem.

De nyugodjon csak,

Viaszos fa alatt.

Megérdemlik nálam jobbak,

Nekem elég maradt.

Fa nélkül ünneplők,

Szikrákat hiányolók,

Fehérbe rajzolt szeplők,

Családdal álmodók...

Nektek szól e dal,

Értetek van Karácsony,

Sok magányos angyal,

Mégis mind a barátom.

Az Ízisz nektek ajándékot bont,

Kíván kellemes, és békés Karácsonyt!

Streck Dániel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.19. 12:58 6 komment

Alkoss szabadon!

Kedves olvasók!

Ezúttal megkérlek titeket, hogy az Ifjú Amatőr Költők Társasága jóvoltából kiadott, internetes, és remélhetőleg nemsokára nyomtatott újságát, az Alkoss szabadon!-t tekintsétek meg, és ha módotokban áll, csekély árért rendeljétek meg, vagy töltsétek le.

Azért is lenne fontos, mert az újságban megtalálhatóak saját verseim, illetve még sok remek költő műve is. A támogatásból kapott saját kvótát pedig az Ízisz fejlesztésére, illetve nyomtatására(!) tudnám fordítani.

Az újságot itt tölthetitek le, mindössze 600 forintért cserébe:

http://hu.cre-art-ive.org/konyvtar

Köszönöm: Streck Dániel - Ízisz költészet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.19. 11:26 Szólj hozzá!

Felhívás!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.18. 22:09 1 komment

A Béke és a Háború

Hajnali kéznek rajzolt remekje,

Éjjeli titokba burkolt ereklye.

Újra ilyet, alkotni képtelen,

Ő az egy s maga a végtelen.

Gyilkos kezem arcodat érzi,

Szemem könnye lelkedet vérzi.

A háború vagyok én magam,

Te áldozattá válsz általam.

A béke maga mit jelentesz,

Engem ellentétté teremtesz.

Életveszélynek szagától riadok,

Fertő tó, melyből halált ihatok.

Nem lehetsz enyém békés hajnal,

Alkony vagyok én, egy a zajjal.

Mert széllé porladnál karomban,

A béke meghal fekete dalomban.

Engem követsz, vagy előzől meg,

Minket évek során egymáshoz szőttek.

Én vagyok a háború, és te a béke,

Egyik a másik kezdete, vagy a vége.

Veled lep meg a vég, téged sodor,

Lélekfogytig marad életem komor.

Nem vagyok tied. De te sem enyém,

Eggyé olvadunk a tudatlanság jegén.

Béke és harc jár kéz a kézben,

Fehér galamb rúg a hevült vérben.

Rövid románc, élni már képtelen,

Hisz ő az egy.. S maga a végtelen.

"Én már aligha változom meg...

Minden vonásom végleges.."

Streck Dániel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.18. 21:24 1 komment

Regisztráció és hozzászólás

Kedves olvasók!

Szeretnék megkérni minden kedves olvasót, hogyha teheti, regisztráljon az Íziszre. És nyugodtan hosszá szólhattok minden egyes bejegyzéshez, sőt, kifejezetten örülnék is neki. Így hát szeretnélek még egyszer megkérni titeket, hogyha lehetőség van rá, legyetek regisztrált tagok a weboldalon. Persze aktivitásotokért jelképes ajándékot is kaptok, minden hónap végén.

Részletesebben: Az a látogató, olvasó, kommentelő, aki a legtöbbet jár vissza, és ír az oldalra, ( persze tartalmilag megfelelő, értelmes bejegyzésekről van szó) annak jutalomban lesz része a hónap végén. Minden hó végén kihirdetjük a győztest!

Köszönöm: Streck Dániel - Ízisz költészet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.13. 22:17 Szólj hozzá!

Reggeli titok

Melletted ébredek ma reggel.
Gyönyörű az is, ahogyan fekszel.
Hibáid láthatatlanok már nekem,
Aludj még. És álmodj velem.

Harmónia csókolja a tested,
A legszebb képet te fested.
Szikrákat szóró tökéletesség,
Vitathatatlan, vibráló nemesség.

Percekig játszik a fény ajkadon,
Nem csodálom, tökéletes alkalom.
De nem mozdulok. Nem törlek szét,
Nem rontom el, a gyönyörű eszmét.

Ablakon halkan beszökkenő szél
Tudatja velem, hogy ismét legyőztél.
Csak bámulom arcod, és álmodok,
De álmomért ébrenlétet áldozok.

Megéri azt, hisz nem hiányzik semmi.
Nem kell a boldogságért semmit tenni.
Csak nézni Téged, azt ahogyan alszol,
Ahogyan Isten akarata elébem rajzol.

Megrebbenő szempillád arról árul,
Hogy álmod ajtaja, lassacskán zárul.
Ébredni készülsz, végeztél odabent,
Én fogok álmodni, minket odafent!

Mennem kell. Mert meglátsz a végén,
Nem értenéd, mi ez a titokzatos fénylény.
Most repülnöm kell, de szárnyaim véreznek.
Még ne kelj fel. Angyalok nem léteznek!

Mire kinyitod szemed, már felhőkben járok,
Távolról igaz, de szerelmemre vigyázok.
Ködös felhőkön át, nézem ahogy keresel,
Felsegítlek majd, akárhányszor elesel.

Már tudod ki vagyok. Angyalod néked,
Én vagyok a ragyogó, végtelen fényed.
Rádvigyázok én, és reggel látogatlak,
Életed során, angyalok látogattak.

De szerelmes csak én lettem beléd,
Ezért hallgatom reggelente, álomi meséd...

Streck Dániel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.13. 21:56 3 komment

Kór - kép

szűkülő idő

csökkenő tér.

egykori ősidő

mára lőtér.

nincs bajtárs

ellenség van.

haldokló hárs,

világunk alkonyban.

riadót fújnak,

kelj fel bátor!

füledbe súgnak:

ölj még párszor.

politika és gaz

uralta földgömb.

nincs már igaz.

nincs különb.

elfordul tőlem,

az Isten is.

tudomást felőlem,

mint nemezis.

hisz az vagyok!

hazug ember.

már nem ragyog,

égkék tenger.

vörösbe futva

vissza tekintve,

pokolba jutva

törődéssel hintve.

ez a sorsunk,

nem csak nekem.

jeleket hordunk,

hazugsággal fedem.

mint minden ember,

hazudok én is.

meggyónyok egyszer.

s menny lesz mégis.

bomlik a remény

süket az úr.

istenek hegyén,

vár a hadúr.

s háborúba hív,

nincs pihenés.

míg dobog a szív,

ordítson lihegés.

harcolj és hazudj,

ölj is ha kell.

majd vérben aludj.

mozdulatlan a mell.

s nincs isten,

se nincs fény.

pedig én hittem,

szívem már vén.

megbánni nincsen

se idő sem erő,

inkább halok mintsem,

legyek bajkeverő.

vezeklem ha muszáj,

Isten és ördög elött,

elindult az uszáj.

a Teremtő lejött.

és hozzám szól,

engem kérdez:

félsz az alkonyattól?

fénnyel vértez.

s indulunk együtt,

felfelé a fénybe.

csillagok mindenütt,

nem mar fém a fémbe.

csend és nyugalom,

megbántam mindent.

és ezért a jutalom,

játszhatom: Istent.

Streck Dániel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.13. 00:02 3 komment

Egyversszakos: A magány

Kedves olvasók!

Az Íziszen indul egy rovat, egy úgynevezett Egyversszakos rovat. Ez alatt egy strófás "műveket" láthattok majd. Íme az első:

árny remeg
fázik talán.
nem süti nap,
élete hajnalán.

ez a magány.

Streck Dániel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.11. 22:18 Szólj hozzá!

Igaz vagy hamis?

kérdésért ordít

a süket válasz,

éleket csorbít,

és ezerré ágaz.

nincs igazság,

egy nincsen.

hamis vigaszság,

csenddel hintem.

nem érdekelnek

a hazug szavak,

térdepelnek..

elmúlott nyarak.

tél van rég,

szélhámos tél.

jéghideg ég,

bőrrabló szél.

nap süti át,

jéghideg göncét,

állja szavát,

oldja görcsét.

igazat dalol,

ő nem hazug.

kételyt rabol,

igaz szavuk..

már nyár dagad,

kristályos igaz.

és nyár is marad,

megszáradt a viasz.

igaz vagy hamis?

Streck Dániel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.08. 23:01 3 komment

Elmúlás

te teremtesz,

formálsz kedvedre.

világot jelentesz,

ölelj kebledre.

nyugtass csöndben,

vigyázz most rám.

olvass a könnyben,

halld meg a szám.

jelentsem neked,

minden részed,

s latba veted,

ragyogó fényed.

egybe olvadok

fényes fényeddel,

fekete tolvajok,

rohannak léteddel.

öregszel, látom.

öregszem én is,

könyörgés számon,

de süket a fétis.

visszaút nélkül,

daccal előre,

vigyorral végül,

lépünk a mezőre.

mert a réten

újra öledben,

szemedet nézem,

hogy az öleljen.

örökre...

Streck Dániel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.08. 22:49 2 komment

4000

Kedves olvasók!

Az Ízisz költészet a tegnapi nap folyamán, meghaladta a 4000 egyéni látogatót. De ez még nem minden! Egyúttal új napi rekordot is döntött, több, mint 300 olvasóval. Ismét köszönöm a régi olvasóimnak hűségüket, és újra szeretettel várom vissza, az újabb látogatókat!

Köszönöm az eddigieket!

Streck Dániel: Ízisz költészet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.08. 17:21 3 komment

Éggel vagy egyenlő

hiányod tűzfátyola
testemen parázslik,
gondolatod lábnyoma,
agyamban vadászik.

hamuból kacsintó
érzelem mimika,
a testemet tapintó
vashideg fizika.

s foszlik a hit
melyet alkottál,
elhittem valakit,
nem te voltál.

hiányod tűzfátyola,
gránittá fog hűlni,
illúziód mámora,
el fog vegyülni.

nagybőgő szavának
most igazat adva,
a hiány győztes hadának
magamat megadva.

búcsúzok tőled
mert hiányol a világ,
a gazság már nőhet,
nem kezdek vitát.

viszlát tűzfátyolom,
búcsúzok végre,
s magamat vádolom,
mert nem néztem az égre.

ott voltál végig
tekintetem vonzád,
nyújtózom az égig
rohanok hozzád!

Streck Dániel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.07. 18:42 3 komment

Minden pillanat elmúlik

Szél rohan, arcomat támadja.
Galamb röppen drótról a magasba.
Bár emlékképét, örökre rámhagyja,
Már rég tovaszált a végtelen szabadba.

Minden pillanat elmúlik...

Angyali gyermek mosolyog rád,
És te is adj vissza neki belőle.
Nem látod többé a mosolyt magát,
Sőt hallani sem fogsz már felőle.

Minden pillanat elmúlik...

Ha sétálva szemének tüze éget,
Szólítsd meg, és ne félj tőle.
Nincs több esély, egyszeri végzet,
Ne reszkess, ne menekülj előle.

Minden pillanat elmúlik...

Ne bánd meg, mit mertél tenni,
Akkor bánd, ha gyáva vagy hozzá.
Merj a pillanatnak elébe menni,
Ne válj elkésett, betonszoborrá.

Minden pillanat elmúlik...

És válaszolj, ha kérdeznek téged!
Hangosan, ordítsd az igazad,
Ne habozz, pár perc és véged,
Mondj hamist, vagy végtelen igazat.

Minden pillanat elmúlik...

És ha vége, és búcsút kell inteni,
Ha lejárt az időd, és menned kell,
Ha nincs semmi fontos mi itteni,
Akkor csak hajts fejet, és ne feleselj.

Minden pillanat elmúlik...

Emelt fővel indulj, egy újabb pillanatba,
És hagyd, hogy ő is elmúljon majd.
Te is tovarepülsz a végtelen szabadba,
Hol látod az emlékképpé vénült galambrajt.

Mert minden pillanat elmúlik...

Streck Dániel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.07. 18:41 5 komment

A tanácsadó

Zaj szakad minden felől,

A betonfal ismét ledől.

Pedig nem lövik ágyúval,

Csak jókor lépnek a bábúval.

Elül a por, látok újra,

Testemet szilánkhad szúrja.

Átlép a romon az ellen,

Hozzám beszél, idegen nyelven.

-Ki vagy Te!? Förmedek.

De néma a szörnyeteg.

Némán tekint szemembe,

Papirost nyom kezembe.

-Írj le mindent! Szólít.

Félelmetes érzelem hódít.

-Hogyan tegyem ezt?

Felemelek egy véres repeszt.

Írni kezdek. De miről?

Írjak róla? De kiről!?

Ki áll előttem? Idegen.

Ki kacagva táncol hitemen.

Angyal tán' vagy ördög?

Merengésembe beledörmög.

-Mi lesz már!? S én döntök.

Utolsó percben, mesterien költök.

Átnyújtom neki, s kezdem szavalni.

Már felénél elkezd őszintén kacagni.

-Mit nevetsz ki ördög? Ezért kéred!?

Ekkor hirtelen, a szemembe réved.

-Miért csak akkor írsz ilyet,

Mikor a halál ittléte fenyeget?

Minden verset írj, mintha utolsó lenne,

S akkor minden percben, ugyanígy menne.

Ördögi tréfa, mely igaz útra terelt,

Vicces hogy a halál az ki magasba emelt.

Streck Dániel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szerző: Streky. 2011.12.06. 23:15 1 komment · 2 trackback

Bevezető:

Belépés

Üzenőfal

Aktuális zeneajánló

Napi bölcselet

Ajánlott weboldalak

Utolsó bejegyzések

Archívum

Naptár

Keresés

Licenc

Boldog újévet kíván az Ízisz!

Esti mese

Boldog Karácsonyt!

Lelkiismeret

5000

Merre vagy?

Karácsony a magányosoknak!

Alkoss szabadon!

Felhívás!

A Béke és a Háború

Regisztráció és hozzászólás

Reggeli titok

Kór - kép

Egyversszakos: A magány

Igaz vagy hamis?

Elmúlás

4000

Éggel vagy egyenlő

Minden pillanat elmúlik

A tanácsadó