Ez egy megrendítő vers, mert szívbemarkoló pontossággal jeleníti meg az őszinte ember lelkiismereti küzdelmét. Amivel előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie, miközben a semmi ágán ülünk és kis szívünk hangtalan vacog, hisz hiába fürösztöd tenmagad, csak másban moshatod meg arcodat. A hívő embernek ez az Arc Jézusé, az Emberré testesült Istené. Ő az, aki következetesen szembesít, aki tökéletes ítéletében, mert egyszerre tud tökéletesen irgalmas, és igazságos, azaz egy szóval szeretetteljes lenni. A földön nincs teljes igazság, ill. tökéletes semmiképp. A keresztény tudja, hogy odaát viszont van, és hogy ez a személyes halálban kezdődik el, ahol Jézussal találkozunk. És végleg megmenekülünk attól, hogy beleőrüljünk bűneink időzített bombaként ketyegő sokaságába.

Jártam egyszer egy Mindenki bűnös szemináriumra... nem vallási....kriminalisztika inkább. Mindenki bűnös.Nincs olyan,akit nem gyötör valami,valaki miatt a lelkiismeret olykor...valahogy ez az érzés karácsonykor a legerősebb. Úgy kell/kéne az embernek cselekedni,élni,hogy ne kelljen bocsánatot kérnie senkitől,hogy minden nap érezzék a szeretetét,hogy ki is tudja mondani,hogy ne mulasszon el semmit,amíg él ő,amíg él,aki fontos.Utána már késő. Azt hiszem,erre maradéktalanul senki nem képes.