Az életem ravatalán
Színt kell vallanom.
Halálom pirkadatán
Ledobom a paplanom.

Nem születtem jónak,
Az anyám tett azzá.
Mert hittem a szónak
S így váltam igazzá.

Erkölcsöm sem volt,
Hát a Kisöreg adott.
Mikor ő lett a Hold,
Bennem jót hagyott.

Néma tölgyként apám,
Vad szelektől védett,
De kettőnknek taván
Az élet eltévedt...

A bátyám puszta léte
Mosolyt csal arcomra
S a néhai "távolléte"
Hasonlít egy alkonyra.

Drága, szép kisöcsém.
Vigyázok rád örökre!
Mint fákon a kömény
Kéreg a rögökre.

S végül az én mátkám,
Ki megtanított arra:
Hogy van egy bátyám,
Öcsém, anyám s apám!

Streck Dániel

Létednek makacs aranysugára,
S annak zafíros ragyogása,
Lélegzetem gyors szaporázza,
Férfi jellemem olcsó dadogása.

Közeledben enyhülést nyerek
A vadvilág ezer szemei elől,
Aggodalmam fájóan recseg,
Majd saját romjaiba ledől.

Bújjak hát most árnyékodba,
Melyet brillszínű tested ad,
Sötét hajad úgy van fonva,
Hogy egy hűs esőnek testet ad.

Az arcomat símogatva nézlek,
Vágylak az életnek ritmusára
Ujjong érted test és lélek,
Te létemnek makacs aranysugára.

Streck Dániel