te teremtesz,
formálsz kedvedre.
világot jelentesz,
ölelj kebledre.
nyugtass csöndben,
vigyázz most rám.
olvass a könnyben,
halld meg a szám.
jelentsem neked,
minden részed,
s latba veted,
ragyogó fényed.
egybe olvadok
fényes fényeddel,
fekete tolvajok,
rohannak léteddel.
öregszel, látom.
öregszem én is,
könyörgés számon,
de süket a fétis.
visszaút nélkül,
daccal előre,
vigyorral végül,
lépünk a mezőre.
mert a réten
újra öledben,
szemedet nézem,
hogy az öleljen.
örökre...
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések