A következő verset azoknak szeretném ajánlani, akik egyedül töltik az ünnepeket, vagy azoknak, akiknek nem áll módjukban a kívánt körülmények között eltölteni az Karácsonyt.
Szemel a boldogság,
Hófehér lepelben.
Betakart romlottság,
Angyal a kebelben.
Gyertya töri át,
Bejgliknek illatát,
Deres ablakon kilát:
Pislákoló Sarkcsillagát.
Gyémántfényű fa,
És alatta pihenő,
Megfáradt gyufa,
Viaszos ezüstfenyő.
Egymást ismerő,
Őszinte mosoly,
Angyali varázserő,
Csillagszóró gomoly.
Nincsen ma hiba,
Sem hibázó ember.
Csak mesélő pipa,
Papáé volt egyszer.
Karácsonyi pillanat,
Gyönyörű éjjel,
Boldogságos zamat.
Semmi mást nem érzel.
Ablakon tekintek,
Hatalmas hócsata.
Szánkát húzó eb,
Gyermekhad csapata.
Félhomály dereng,
Műhavas ablakon.
A dallam lecseng,
Ének az ajkakon.
Utolsó szikrát,
Köpi a varázslóm.
Elolvadó szirmát,
Gyászolja parázslón.
Ünnepek legszebbje,
Együttesen töltve.
A viasznak cseppje,
Az asztalra öntve.
Boldogság és öröm,
Járnak kézben,
Masnis doboz köszön,
Könyörgi, hogy tépjem.
De nyugodjon csak,
Viaszos fa alatt.
Megérdemlik nálam jobbak,
Nekem elég maradt.
Fa nélkül ünneplők,
Szikrákat hiányolók,
Fehérbe rajzolt szeplők,
Családdal álmodók...
Nektek szól e dal,
Értetek van Karácsony,
Sok magányos angyal,
Mégis mind a barátom.
Az Ízisz nektek ajándékot bont,
Kíván kellemes, és békés Karácsonyt!
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések