Melletted ébredek ma reggel.
Gyönyörű az is, ahogyan fekszel.
Hibáid láthatatlanok már nekem,
Aludj még. És álmodj velem.
Harmónia csókolja a tested,
A legszebb képet te fested.
Szikrákat szóró tökéletesség,
Vitathatatlan, vibráló nemesség.
Percekig játszik a fény ajkadon,
Nem csodálom, tökéletes alkalom.
De nem mozdulok. Nem törlek szét,
Nem rontom el, a gyönyörű eszmét.
Ablakon halkan beszökkenő szél
Tudatja velem, hogy ismét legyőztél.
Csak bámulom arcod, és álmodok,
De álmomért ébrenlétet áldozok.
Megéri azt, hisz nem hiányzik semmi.
Nem kell a boldogságért semmit tenni.
Csak nézni Téged, azt ahogyan alszol,
Ahogyan Isten akarata elébem rajzol.
Megrebbenő szempillád arról árul,
Hogy álmod ajtaja, lassacskán zárul.
Ébredni készülsz, végeztél odabent,
Én fogok álmodni, minket odafent!
Mennem kell. Mert meglátsz a végén,
Nem értenéd, mi ez a titokzatos fénylény.
Most repülnöm kell, de szárnyaim véreznek.
Még ne kelj fel. Angyalok nem léteznek!
Mire kinyitod szemed, már felhőkben járok,
Távolról igaz, de szerelmemre vigyázok.
Ködös felhőkön át, nézem ahogy keresel,
Felsegítlek majd, akárhányszor elesel.
Már tudod ki vagyok. Angyalod néked,
Én vagyok a ragyogó, végtelen fényed.
Rádvigyázok én, és reggel látogatlak,
Életed során, angyalok látogattak.
De szerelmes csak én lettem beléd,
Ezért hallgatom reggelente, álomi meséd...
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések