hiányod tűzfátyola
testemen parázslik,
gondolatod lábnyoma,
agyamban vadászik.
hamuból kacsintó
érzelem mimika,
a testemet tapintó
vashideg fizika.
s foszlik a hit
melyet alkottál,
elhittem valakit,
nem te voltál.
hiányod tűzfátyola,
gránittá fog hűlni,
illúziód mámora,
el fog vegyülni.
nagybőgő szavának
most igazat adva,
a hiány győztes hadának
magamat megadva.
búcsúzok tőled
mert hiányol a világ,
a gazság már nőhet,
nem kezdek vitát.
viszlát tűzfátyolom,
búcsúzok végre,
s magamat vádolom,
mert nem néztem az égre.
ott voltál végig
tekintetem vonzád,
nyújtózom az égig
rohanok hozzád!
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések