Mi eddig eszmém s mámorom,
Mára foghatatlan vágy.
Színtelen napjaimat számolom.
Egyre csábítóbb az ágy.

Gyöngébb mint a képzelet,
Életem vérszegény.
Hallanám sípolni a gépeket,
Sok kihűlő véredény.

Nem tüzeled szavaddal őket,
Nem vagy napom.
A halál már leplébe szőhet,
Szó nélkül hagyom.

Többet nem tudok mondani,
Nincs már szavam.
Bilincsemet tudom eloldani,
Már hagyom magam...

Már rólad szól a halál,
Mint az élet.
De szavakat nem talál..
Nem tud mesélni téged.

Mert a tökélyt önteni szóba,
Költőknek sem sikerül.
Belesüllyesztem egy mély tóba,
A tudat megsiketül.

Hová lettél csoda s kábulat?
Árnyékom ölel csupán.
Környékez már a véges ájulat,
Élet a halál után.

Eszmém s mámorom voltál...
Ki majd a halálból is visszahoztál.
 
                                                                   Streck Dániel
Szerző: Streky.  2011.12.19. 21:59 4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://streky.blog.hu/api/trackback/id/tr663476705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gonoszkaboszorka 2011.12.20. 18:45:21

Kihez szól a vers?
Bevallom,megzavar az utolsó sorban a jövő és a múlt összekapcsolása:majd- hoztál.

Dzsásztinusz a kabátos 2011.12.20. 18:48:38

Ez a mű rendkívül aranyos. Egy művészlelkű ifjúról szól, akinek személyiségét majd szétrobbantja a szerelem titka, s aki szinte megőrül a nagy Ő hiányától, a hétfőtől péntekig tartó időszakasz borzalmas sivatagától, ezért, újra és újra a nagy Ő hamvas, idealizált magasságait magasztalni próbálja szimbolizált és metaforikus képek egyszerű, de elvont gondolatainak kis filozofikus ösvényén járva gyakori dadogásokkal, mint Radnóti a Tétova ódában, szavakat koldulván-keresvén. Hát igen. A valóságos Hölgy mindig kevesebb és mindig több az összes eszményél és ideálnál...ekkor a zenélő szavak csörömpölni kezdenek, s a szó fennakad...a csodálatos csöndességben pedig kezdődik a egyfajta feltámadása, mely szétfeszíti emberséged önzésének burkát, hogy kihajtson egy létegységre kész búzaszem, mely összeforr egy másikkal.

Dzsásztinusz a kabátos 2011.12.20. 18:49:52

A halál a régi szerelem vége talán, melyből az Új Hölgy feltámasztotta...egy új életre...

Streky. 2011.12.20. 19:06:48

@Dzsásztinusz a kabátos:
Zseniális.. Ismét..

Két dolgot jelent a vége.
Az egyik, amit leírtál, hogy új hölgy, a másik, pedig a hiányt szimbolizáló halálból hoz vissza jelenlétével, az adott hölgy. :)
Köszönöm a kommentjeiteket!:)
süti beállítások módosítása