Buborék szökik meg
Az üvegpohárból.
Elkoptatott filmek
A felejtés porából.

Fényes fejű ceruza
Árnyékát rajzolja.
Az estém himnusza
Egymagát hajszolja.

Szamárfüles regény
Olvassa most magát.
Mintha nem ismerné,
A saját szavát.

Édeskés bús kontúr
Aranyozza be estém.
Szívemben dróthúr,
S mérgezett elmém.

Elkoptatott vagyok,
Üres belül, üres.
Nem segítenek papok
A hitem is rühes.

Vár sárga tabletta,
Már nyúlnék is érte.
Ekkor jössz Tinetta,
Ellöksz tőle félre.

S fényesek a filmek,
Vidám a ceruza árnya.
Könyvek újat őriznek,
S működik elmém,
rozsdás szárnya.

Szívem boldog paletta,
Köszönöm neked, Tinetta!
Festhetek!

Streck Dániel

Szivárványízű szócsokor,
Türkizfényű hangfodor.
Gyémánt - pillanatszobor,
Virágoskert, s díszbokor.

Vattafelhő s mézalkony,
A szerelmes létzsargon.
Egy felemelő légballon,
Érzelmek egy vérpadon.

Kormos ég, és sötétség,
Vörös vér, mi sötétkék.
Torzulás vagy műszépség,
Kint fiatal, bent vénség.

Végül nyugalom s létezés!
De újra a rosszra éhezés.
Mert értelmetlen létezés,
És a szerelemről kérdezés.

Streck Dániel

Ahogy jössz le a lépcsőn,
Estélyiben, oly forrón.
Mint ringó öled bölcsőm,
Úgy szavad a koporsóm.

Bársonykezed enyémbe ül,
Szemed feléli tudatom.
Szinte elporladok belül,
Átkozott egy jutalom.

Tested ring az enyémmel,
Az úri táncban haldoklom.
S te csak makacsul nézel,
Ahogy eltáncolom a poklom.

Sóvárgok, és reménykedem,
Hogy örökké fújják zeném.
De táncom már reménytelen,
Már nem nézel felém.

Más a párod s más ölel,
Te forrón izzó Tinetta.
De még itt vagy közel,
Hozzám hoz a parketta.

S észreveszel.
S bársonykezed enyémbe ül.

Ott legbelül.

Streck Dániel

Az asztalon áll tele,
Véremmel telt pipetta.
Szerelmemnek bábele,
Mely tiéd, ó Tinetta.

Rózsaszirmos ajkadon,
Megborzong a hajnal.
Szerelmem átadhatom,
Egy csipet arannyal.

Te szépséges Tinetta.
Érzelmeim ősi kovácsa.
Neveddel élő vignetta,
Hamuban sült pogácsa.

Hajad mint őszi avar,
Részegen leng egymaga.
Végtelen órát hadar,
Színes, őszi éjszaka.

Hangod ateista motetta,
Mégis hitre bátorít.
Ó, te lázadó Tinetta.
Annyira mámorít...

Ajkadnak forró rúzsa,
Szempárod két smaragd.
Tinetta, örök múzsa,
Költészetemet faragd!

Csókod ezeréves bor,
Ölelésed lávagúnya.
És szavad mi egykor,
Igazi szerelemrúna:

Mára az már káprázat,
Szédülés, romantika.
Naponta elkápráztat,
A szerelmi galaktika.

Ó, szépséges Tinetta!

Streck Dániel