Az asztalon áll tele,
Véremmel telt pipetta.
Szerelmemnek bábele,
Mely tiéd, ó Tinetta.
Rózsaszirmos ajkadon,
Megborzong a hajnal.
Szerelmem átadhatom,
Egy csipet arannyal.
Te szépséges Tinetta.
Érzelmeim ősi kovácsa.
Neveddel élő vignetta,
Hamuban sült pogácsa.
Hajad mint őszi avar,
Részegen leng egymaga.
Végtelen órát hadar,
Színes, őszi éjszaka.
Hangod ateista motetta,
Mégis hitre bátorít.
Ó, te lázadó Tinetta.
Annyira mámorít...
Ajkadnak forró rúzsa,
Szempárod két smaragd.
Tinetta, örök múzsa,
Költészetemet faragd!
Csókod ezeréves bor,
Ölelésed lávagúnya.
És szavad mi egykor,
Igazi szerelemrúna:
Mára az már káprázat,
Szédülés, romantika.
Naponta elkápráztat,
A szerelmi galaktika.
Ó, szépséges Tinetta!
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések