Ahogy jössz le a lépcsőn,
Estélyiben, oly forrón.
Mint ringó öled bölcsőm,
Úgy szavad a koporsóm.
Bársonykezed enyémbe ül,
Szemed feléli tudatom.
Szinte elporladok belül,
Átkozott egy jutalom.
Tested ring az enyémmel,
Az úri táncban haldoklom.
S te csak makacsul nézel,
Ahogy eltáncolom a poklom.
Sóvárgok, és reménykedem,
Hogy örökké fújják zeném.
De táncom már reménytelen,
Már nem nézel felém.
Más a párod s más ölel,
Te forrón izzó Tinetta.
De még itt vagy közel,
Hozzám hoz a parketta.
S észreveszel.
S bársonykezed enyémbe ül.
Ott legbelül.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések