Bocsánatot kérek. 
Minden bűnömért.
De én is vérzek!
Minden bűnödért.

De ahhoz túlságos
Méretű amit érzek.
Együtt egy páros,
Külön csak részek.

Testet ölt a lét,
S lüktető érzelem
Szór engem szanaszét
Bár csak képzelem...

Sorakoznak érveim
Mint a Római hadak,
S úgy telnek éveim,
Mint hogy szaladnak
az utak.

S minden elkopik
Csak egy, ami örök.
Vele hullok porig,
S majd újra kinövök.

Veled..

Neked írom ezt most,
De már bizton tudod.
Kérlek velem alkosd,
Óriási univerzumod.

Csak egy csillagot
Kérek én magamnak.
S azon egy illatot
Mit Te tudsz majd
magadnak.

Ugye nem is sok ez,
Egy univerzumhoz
képest.
De elég egy notesz,
De ha elfelejtettél,
Muszáj elégesd.

De az én noteszem örök.
Szeretlek.

Streck Dániel

Smaragd-eső záporozik
Alája a puha egekből.
Alatta fiú sátorozik,
Harap egyet a retekből.

Kopog a sátor teteje,
Nem támadón, békésen.
Énekel az ősi ereje,
Igazít minden lépésen.

Hatalmas mezőt áztat,
S burjánzik tőle az
élet. Szinte megárad,
Az érzéki mámorterasz.

Kiáll rája a fiatal,
S körbetekint a réten.
-Milyen békés a diadal!
Kiáltja távol merészen.

Szitakötő űzi társát,
A páratelt levegőben.
Levélből készít bárkát
egy béka a tóhoz lemenőben.

Róka lesi a nyúllyukat,
Hátha lesz néki vacsora.
Távolabb vadászeb ugat,
Rókának gyorsan szapora!

Keménykalapos vadászúr,
Kezében a béke gyilkosa.
Látása bokrot is átszúr,
S ő lesz a róka cinkosa.

Szegény nyúlból mégis
Vacsora lesz az estére.
A vadász a rossz fétis
Persze a vöröske vesztére.

Ő most sajnos éhen lett
Kergetheti a szitakötőt.
Tőle most ennyire tellett,
Űzi a bizonytalan jövőt.

A béka már leért a tóhoz,
És bárkáján ő a kapitány!
Hozzájutott az ősi trónhoz,
Nem volt ily úr Noé hajóján.

Óriási dáma lépeget fölötte
Vadász ő, de mégis jámbor.
Szárnya árnya a bárkát 
befedte,
Gólya! A téli örökvándor!

Hűtlen lakója Magyar honnak!
De szeretjük ennek ellenére.
Csak a béka örülné jobban
holtnak!
Vígan grimaszolna szellemére.

Elvigyorodik hát a gyermek.
Lakója az ósdi sátorkának.
Ő az írója ennek a versnek,
S írója gyönyörű sorsának.

Gyönyörű, hisz láthat békát,
Vadászó rókát, és simabőrűt!
Szitakötő által légi sétát,
Óriás mezőt, békés lelkületűt.

Ez mind az övé. S ő tudja.
El nem veheti tőle senki.
S ha valaki neki azt hazudja,
Hogy ő biza el tudja venni,

Akkor a fiatal kineveti!

 Streck Dániel

Egy leütött billentyű,
Egy megvénült értelem.
Egy elkopott bőrkesztyű,
A szem máris fénytelen.

Egy elpattanó gitárhúr,
Újabb bábú a tábla szélén.
Egy bástya, s benne várúr,
Megpihen a csata végén.

Nem sakk ez, csak az Élet.
Nem billentyú, s nem húr.
A hang itt a saját véred,
Az idő szép lassan megfúr.

A boton kopott a markolat,
S már fekete - fehér minden.
Ha az életed egy karcolat,
Ideje lesz távoznod innen.

Regényt kell élni barátom!
Ez a titka a mindennek.
Én sem éltem azt, belátom,
Nekem is kopott a kabátom.

Nekem már nem fúj új szél,
S nem épülnek tornyok elém.
Nem virágzik út sem útfél,
Nem lesz kész sosem a regény.

De ne kövesd el a hibámat,
Ragadd hát meg a tolladat.
S írjál drámát, és vidámat,
Mert barátom, az Idő cipője,
Szalad...

  Streck Dániel

Észrevehettétek, hogy pár újítás felkerült az oldalra. 

A bal oldali menüben helyet kapott egy publikus üzenőfal, amit bárki használhat, alatta egy aktuális zeneajánló, amit naponta frissíteni fogok, illetve alatta egy "Napi bölcselet" doboz, ahol naponta új okosságok fognak megjelenni. Remélem az újdonságok mindenkinek elnyeri tetszését.

Üdvözlettel: Ízisz költészet 

 Az Ízisz költészet a mai napon (2012.03.19.) átlépte a 7000 látogatót! Ezúton is köszönöm nektek hűségeteket, és hogy eddig rendszeresen visszajártatok. Remélem ezután is így marad. Köszönöm!

Streck Dániel; Ízisz költészet