Bocsánatot kérek. 
Minden bűnömért.
De én is vérzek!
Minden bűnödért.

De ahhoz túlságos
Méretű amit érzek.
Együtt egy páros,
Külön csak részek.

Testet ölt a lét,
S lüktető érzelem
Szór engem szanaszét
Bár csak képzelem...

Sorakoznak érveim
Mint a Római hadak,
S úgy telnek éveim,
Mint hogy szaladnak
az utak.

S minden elkopik
Csak egy, ami örök.
Vele hullok porig,
S majd újra kinövök.

Veled..

Neked írom ezt most,
De már bizton tudod.
Kérlek velem alkosd,
Óriási univerzumod.

Csak egy csillagot
Kérek én magamnak.
S azon egy illatot
Mit Te tudsz majd
magadnak.

Ugye nem is sok ez,
Egy univerzumhoz
képest.
De elég egy notesz,
De ha elfelejtettél,
Muszáj elégesd.

De az én noteszem örök.
Szeretlek.

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2012.03.23. 16:46 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://streky.blog.hu/api/trackback/id/tr714335464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása