Lehull alám,
S csicsereg
Egyszer majd nagy leszek.
Óriási, nem látható
Múlandó, mint a szó.

Nagyobb mint egy háború
Vers, több száz sorú,
Könyv, ezer oldalú
Vén, csicsergő kisfiú.

De életem s halálom
Az lét hajfonatán,
Mint alma a fáról
Lehull majd én alám.

 

/Streck Dániel/

Szerző: Streky.  2015.09.08. 13:24 Szólj hozzá!

Címkék: vers költészet dániel ízisz lehull streck streky alám

De furcsán nézel rám
Vissza a színes közönyből
Ideje táplálkoznod
Hiú, hazug örömből.
Ugyanaz vagy,
De máshogy festesz,
Bárhogy is,
Engem valósnak sejtesz,
Vagy sejtetsz...
Már nem is tudom.
Bámulom.
Megigézel engem,
S én magamat.
Hazudok, megtévesztem
agyamat.
Egóm mint mamutok
Tapossák a valót.
Nem fogadom a szót,
Inkább teremtem.
Arcomat Istenként
Szerettem, benne
Órákig merengtem.
Bár igaz érzem,
Hogy lassan felfal
Engedem hadd égjen
Talán a kép is elhal.
De furcsán nézel rám
Vissza a színes közönyből...
Vajon ugyanúgy festek,
Mindegyik tükörből?

 

/Streck Dániel/

Szerző: Streky.  2015.01.27. 11:11 Szólj hozzá!

Címkék: vers kortárs tükör költészet dániel ízisz streck streky

Elrepülök magányosan,
Mint a felhő oly magasan.
Ahol csillag is csak félve néz
A Napsugár folyva törik mint a méz.
Ahonnan minden hangot halkan hallok
Istent is csak félve vallok,
Ahol minden ember olyan tiszta,
Mint a csecsemőben égő szikra.
Ahonnan minden tettet félve látok,
Innen tekintek le rátok.
Mindegyiket felismerem,
De bevallani félve merem.
Bennetek majd kételyt hagyok,
Hogy én sem több, mint ember vagyok...

 

/Streck Dániel/

Szerző: Streky.  2015.01.26. 13:54 Szólj hozzá!

Címkék: vers kortárs költészet ember dániel ízisz streck streky

Ha megszólítasz
Ígérem hallgatni foglak.
Csak mondd ki, mi benned van
Akkor is, ha nem igaz.
Oly sok szavad talál otthonra
Kongó lelkem falain belül.
Leül, s vár az ostromra.
Milyen nyelven beszélsz?
Azon, amelyen tegnap?
Vagy a világ összes nyelvén,
s húrján pengetsz engem.
Remélvén, hogy előtted
sosem szerettem.
Úgy igazán.
Miért félsz a jobbtól?
A nálad jobbtól?
A múltam egy kiégett költő tolla,
S te jöttél helyette.
A könyvén por remeg,
Már te uralkodsz felette.
Alkony köszöntött ránk,
Abból hajnal hasad ismét,
Így veti le s fel,
Kopottas hálóingét.
Hallom, hogy megszólítasz,
S én hallom minden szavad.
Talán még azokat is,
Melyeket nem szabad.

Szerző: Streky.  2014.09.01. 11:05 Szólj hozzá!

Címkék: vers kortárs írás költészet költő romantika líra dániel poet ízisz streck streky ízisz költészet

Az arcomat hűvös szellő fújja
Hűvösebb mint máskor.
Hűvösebb mint eddig,
Hűvösebb mint bárhol.

Alatta terül el a nyirkos utca teste
Megpihen rajta a rideg őszi este.
Keblén kóborol az utca lámpa fénye,
Eltűnik benne az utca lánya lénye.
Ahogyan haladok, horkolnak a házak
Benne a rabok régen álmot látnak.
Csillan a tócsa, zizzen a csillag,
Megüti az orrom az éles fémszag.
Mellettem tapos a vastelep talpa,
Nézem ahogy mohón az erdőket falja.
Majd egyik kezemmel egy illatot megfogok,
A következő padon rögtön megrogyok.
Az elmém az illatnak alázatos rabja,
A szívemet most egy levendula lakja.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2014.03.19. 20:32 Szólj hozzá!

Címkék: vers út költészet hazafelé ízisz streck streky streck dániel

Őszes hajú óriásként emelkedik,
S védi kőtestével saját szívét,
Szürke, hamuízű szeretteik
Most téglaként élnek ismét.
Bástyái várnak áldozatot,
Rideg bőréből kandikálva,
Magasba nyújtva testét
Majd hullik le a pusztulásba.
Mögötte zord, óriási öreg-bérc,
Gyomrában forrón visítva él az érc.
Koboldok kalapálják keményre,
Majd halott angyalok emelik,
Képmutató istenek kezébe.
Olcsó gúny-patak csordogál
A várárok körébe,
Benne húsevő vén halak,
Marnak egymás börébe.
És a várnak poros sötétében,
Kihűlt ércrácsok árnyékában,
Vízért kiáltó holtjelöltek
Fürödnek a Hold hideg játékában.
Néma király lépteitől zsong a kő
S azt gondolja, mindenek ura ő.
Pedig tudom, nincsen neki mása:
Üres folyosók, és a vasérc kongása.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.12.11. 23:05 Szólj hozzá!

Címkék: vers kortárs költészet líra ízisz streck streky streck dániel a belsőm

Ahogy tekinteted megtalál
Elmém tisztítótüze éget.
A lángja lassan felzabál,
Felizzítja háborgó véred.

Mint egy féreg, felfalna,
Mert azt mondja hibáztam.
Hogy szíved édeni alma,
Melyre felejtve vigyáztam.

Elmúlásom torzon tükrében,
Ráncaimban bujkáló emlék.
Hű símogatás egy tüskében
Amely téged szúrt nemrég.

S ha azt mondom megbántam
Akkor meg csalónak nevezel,
Ki olyanért amit nem tett
Egy életöltőn át vezekel.

Bánom. De még mindig égek,
S hiába hív tova az élet,
Szíved lángjában maradok,
Hogy ott tova-tova éljek.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.09.18. 03:04 Szólj hozzá!

Címkék: vers irodalom szerelem kortárs költészet költő líra kortárs költészet ízisz streck streky streck dániel ízisz költészet kortárs költő ha haragudnál

Először figyelmem vakult
fénye volt a ragyogásodnak.
Mély kútba száműzve élte,
Mindennapját a valóságoknak.
Majd később neked adtam
minden remény, és vágy
emlékképét. Múltadba
belehaltam, de reménykedtem
pár újabb percért. Fejszegetten
lépkedtem halálos kitérőkön.
Létemben nem hittem,
Így azt vásárra vittem.
Láncaimat saját érveim
verték véres testemre,
Lelkemre pedig az élet,
rányomta mocskos bélyegét,
cserébe láthattam annak
élces lényegét. Én, kinek
a racionalitás szele lakja
lyukas vitorláját,
daliás diadalt álltam a
gyermeki romantikán. Romlott
tintám hazug verset ír,
melynek minden sora, a hit
üdvéért sír. Te édes, mézes
pirula, csak tudnám hogyan...
Hogyan ültettél fényt szívembe,
s annak sötét rejtekibe?
Te átkozott csodaszer, türkiz
színű fénykehely. Végtelen
tavát hajózom a létednek,
melyen értem themüszkirai szüzek
vétkeznek. Te tollasszárnyú
napember, messzi galaxis lakója,
istenek földi, megtestesült valója.
Öledbe bújok, mint megbánt jelen,
Hajadba túrok, most itt vagy velem.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.04.14. 00:34 Szólj hozzá!

Címkék: irodalom kortárs költészet költő líra ízisz ki vagy te streck streky streck dániel ízisz költészet

Mikor a fájó anyaföldemen
Már véresen terem a búza,
Rájövök, hogy a förtelem,
Saját döntéseink túsza.

Anyaföldem nem bántotta
Sem magát, sem szeretőit.
És nem átkával áldotta
Fájdalommal telt temetőit.

Bár tudom, már késő rég,
Hisz már alkony a reggel,
De nekem kell a dicsőség:
Szívem egy paripát nyergel.

Vörösben égő szent táltos,
Fehér lelkemnek hű rokona.
Zöld mezőkön újra táncos,
Fejemen billegő őskorona.

Szeretlek Magyarország.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.03.21. 22:30 Szólj hozzá!

Címkék: vers irodalom költészet hazaszeretet költő líra kortárs költészet ízisz streck streck dániel ízisz költészet kortárs költő vérző anyaföldemen

Ringatózik a csónakom
A hatalmas víztömegen.
Halott minden óhajom,
Só pereg le a szöveten.

Sirályok szállnak fent
De nem érdekel a föld.
Jobb eme halálos csend
Ami az elmémben üvölt.

Emitt akad idő magamra,
Pedig tudom: meghalok.
Itt nem vágyom aranyra,
Itt hol létem felragyog.

Hogy itt oltsd szomjad,
Muszáj innod a kéket,
De úgy koporsód fontad,
Mert itt halálos az élet.

De legalább burjánzik,
S felnő ősi filozófiám.
Majd végül úgy látszik,
Megöl a hatalmas óCIÁN.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.03.19. 17:14 Szólj hozzá!

Címkék: vers irodalom kortárs költészet költő líra kortárs költészet ízisz streck streky streck dániel kortárs költő ócián

Az arcodon csillanó
Romantikus reggelek.
A testedről illanó
Fénnyel felkelek.

Te még úgy alszol,
Mint ahogyan mások.
Mámoros fény rajzol
A pillanattá válok.

Mozdulva táncolsz,
Az ébredés határán.
És nevetve lángolsz
A valóság halálán.

Mert még azt teszel
Amit csak akarsz.
Ha kell, mint lepel
Lényeddel betakarsz.

S én még visszabújok
Az ölednek selyemébe,
Széplassan belehúnyok
Az álmok szellemébe.

Újra veled.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.03.13. 21:59 Szólj hozzá!

Címkék: vers irodalom kortárs költészet költő líra kortárs költészet ízisz streck streky streck dániel ízisz költészet kortárs költő visszaalszom

Furcsa, mennyire nem értitek
Amit mondani akarok nektek.
- Csak testek, üresen kongó lelkek,
s lassan ezekké lesztek.
Hogy én lennék más? Ez is biztos.
Egy emlékmás, kopott húszforintos.
Nem élhetek képekből, mik szemem mögött
állnak. Törött rabja vagyok,
a fényes üvegszilánknak. Csömörlött
múltamból élve, hamisakat mondok:
Anyuka könyörgött, szám nemet mondott.
Holott helyeselt az, helyeselt némán,
Sosem feleselt, ha anyám nézett énrám.
Más vagyok. Hát ez biztos:
Szívemben ragyog, az ami piszkos.
De talán szabad vagyok. A szabadság
szolgája. Zavartság, amiért apám,
a távolságunkat szolgálja. Na meg
zavart vagyok, hisz hol él a Kisöreg?!
Ennek tudata, mint szögek, úgy lyuggatják
bőrömet. Csalják, s szívemet lassan
belakják, minden színemet az ördögnek
eladják. Szavaim most öltöznek, díszes
gyászruhába, elbújnak egy vers,
rímes zig-zugába. Fájok, amiért más vagyok.
Átok, de ne féljetek, nem rátok. Engem büntet
napról napra hevesen, vérben fürdet,
de már néha nevetem.
Furcsa, mennyire nem értitek
Amit mondani akarok nektek.
Elmegyek jó messzire, hol már emlékké lesztek.
Hol a jelmezek, na meg a jellemek,
az örök múltba, mélyen belevesznek.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.03.13. 18:46 Szólj hozzá!

Címkék: vers irodalom kortárs költészet költő líra kortárs költészet ízisz streck streky streck dániel ízisz költészet kortárs költő

Az úton sétálunk,
És eső csepereg.
Picit szétázunk,
Arcodon lepereg.

Az ajkadon táncol
Egy-egy esőcsepp.
A víz már lángol,
És egyre erősebb.

Szürke nyári est.
Meleg, és álmos.
Csak vízzel fest,
De arcodra rámos:

Mosolyból egyet,
S hogy enyém-e?
Nem mondja szemed,
Mi titkok regénye.

Jobb rejtélynek,
A bűvös mosolyod.
Ősi szentélynek,
Mi fémes ostorod.

Téged néz szemem,
Te szilaj talány.
Itt sétálsz velem,
A hűs esők nyarán.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.03.09. 01:17 Szólj hozzá!

Címkék: vers kortárs költészet költő líra kortárs költészet ízisz streck streky streck dániel ízisz költészet kortárs költő hűs esők nyara

Bizonytalan talajon járok,
Az elmém óvatosságra int.
Tapasztalatom mint várfok,
Véd, s adag félelemmel hint.

Annyiszor parázslott már,
Hősiesen szerelmes szíved.
Volt az élelem, meg lomtár,
De volt már a legjobb rímed.

De hát mit tudnék tenni?
Ha úgy érzem, szeretem Őt?
Tudom, hogy a kockázat mennyi,
De nem szerettem még így Nőt.

Szépnek látom, ha nem látom.
Nevet akkor is, ha épp sír.
És reá én akkor is vágyom,
Ha a fájdalomra nem lesz gyógyír.

Lehet, hogy ismét meghalok,
Mint már annyiszor tettem.
Tűzben égve majd megfagyok,
Holt leszek a büszke testben.

De ha egy pillanatig élek,
Létének ragyogó dobbanásában,
Akkor megéri látni a véget,
Közös múltunk fájó varázsában.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.03.09. 01:02 Szólj hozzá!

Címkék: vers irodalom kortárs költészet költő líra kortárs költészet ízisz streck streky streck dániel ízisz költészet kortárs költő így üzenem: vigyázz rám

A gonosz, a lelkemmel tervelő,
Ma nem engedi, hogy lássalak.
Hunyt szemem mögött hívlak elő
Ahol már annyiszor láttalak.

Négyrét hajtom a türelmemet,
S szenvedek, mint a kisgyerek.
Tudom, rajongásomat megveted,
De más menedéket nem ismerek.

Vonás az arcon, egy mozdulat.
Szilánkos férfielv a kezemben.
Tékozló életemben új fordulat,
Ezer tett születik a lebenyben.

Állsz, mint egy szűz délibáb,
S én félek rohanni öledbe.
Hisz testem nem más mint záp,
S te belehalsz az önző szövetbe.

De beleírlak én ebbe a kötetbe
Mint smaragdfényű éji múzsát.
Legalább itt szaladjak öledbe,
S itt kapjam a világ gúnyát.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.03.08. 11:43 Szólj hozzá!

Címkék: vers irodalom kortárs költészet költő líra kortárs költészet ízisz streck streky streck dániel ízisz költészet kortárs költő szemem mögött

Létem mint árva szikra
Úgy izzik a valóságban.
Város s annak romjaikra
Emlékeztet valójában.

Abban egykoron szaladt
Ezer meg ezer gyermek.
S hogy mára mi maradt?
Csendtől üvöltő percek.

Utcáin szerető anyák
Várták haza férjeiket.
Már csak véres csaták
Űzik saját férgeiket.

Anno szabad testvérpár
Kik egymást kérdezik.
Mára lakat, s fémzár,
Na meg árulás létezik.

Régen úgy hívtam: haza.
Szeretettel árasztva.
Mára már csak egy kasza,
A fal mellé támasztva.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.03.06. 21:40 Szólj hozzá!

Címkék: vers kortárs költészet költő líra kortárs költészet ízisz streck streky streck dániel ízisz költészet kortárs költő egykori városom

Zománcos szívemet támadod,
Akaratod éles pengéjével.
Játszva szakítasz vájatot
Annak dallamos csengésével.
Cifra színű szerelmedben
Zafír színű gyémánt lettem.

Drágakő vagy már nekem,
Ódák születnek kedvedért.
Rólad ír most két kezem,
Aranyat színezek tettedért.

Abból majd új születik,
De annak vége nem lesz.
Régmúlt idő ül, telik:
Istenem, annyira kellesz.
Elhiszem, szívem a részed,
Nőies mámor a jelmez,
Na megsúgom: szeretlek téged!

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.03.06. 19:49 Szólj hozzá!

Címkék: vers költészet költő líra kortárs költészet ízisz streck streky streck dániel ízisz költészet kortárs költő kezdőbetű

Nézem ahogyan nyílik,
Minden perce gyönyör.
Képe elhatol a szívig
Engem mégis gyötör.

Illata mámorában én
Megszűnök létezni.
Mint az izzó faszén,
Hamuként fogom végezni.

Szépségének örömében
Megszűnik a fájdalom.
De létének börtönében
Olyan sok az ártalom.

Fekszem, és nézem őt.
Nyílik, nő, létezik.
Hogy ékesíti a mezőt,
De érintésre éhezik.

Én nem állhatok ellen,
Kezemtől fáj a világ,
Látta, így ölt engem,
Ez a mérgező virág...

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.01.24. 21:20 Szólj hozzá!

Címkék: vers irodalom kortárs költészet ízisz streck streky streck dániel ízisz költészet a mező gyilkosa

Könnyes szemek fátyla,
Egy elszundító fáklya.
Lángját a senki látja,
Könnyem a tüzét bántja.

Bíborként égő tekintet
Sebesen vért keringet.
Belőle bujaság tekinget
Issza fátyolkönnyeinket.

Bár érintenélek megint,
Mint ki magáénak tekint.
De az igaz élet szerint
A valóság csak legyint.

Mutogat nekem, mutogat.
Mint ősi szimbólumokat.
Ajtót nyit, s csukogat,
Mutogat nekem, mutogat.

Persze elhiszlek újra,
Megpendül az élet húrja.
Kezemet vágja, szúrja,
Mert nélküled lépek...
Megint az útra...

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.01.24. 01:08 Szólj hozzá!

Címkék: vers költő líra ízisz streck streky streck dániel ízisz költészet kortárs költő rejtett üzenet

Hogy kéne elmondanom?
Rím nélkül is nehéz.
Örökké nem hordhatom,
Olyan mint a penész.

Titkolom, meg takarom.
Magamnak is hazudom.
Majd ajkam a nyakadon,
A szememet behunyom.

Ringass szavaddal el,
Mint gyermeket bölcső.
Kinek az anyja felel,
S attól lesz dicső.

Simítsd kezed arcomra
S igézzen tekinteted.
Emlékezzünk alkonyra,
Mely belőlünk heged.

Bolondos beszélgetések.
Romantika és érzelem.
Minden láncot letépek
És eltűnik a félelem.

Zárj magadba s váljak
Benned én pillangóvá.
Hagy alkossanak szájak
Halhatatlan szóvá.

De kellesz hozzá te,
Ki fogja kezem, fogja.
Létemnek egy őrülete,
Ki azt bearanyozza...

Hát engedd meg nekem.
S engedd meg magadnak.
Én az álcám levetem,
Bábja leszek szavadnak.

Csak legyen szavad....

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.01.17. 23:01 Szólj hozzá!

Címkék: vers irodalom líra pillangó kortárs költészet ízisz streck streky streck dániel ízisz költészet

süti beállítások módosítása