Nézem ahogyan nyílik,
Minden perce gyönyör.
Képe elhatol a szívig
Engem mégis gyötör.
Illata mámorában én
Megszűnök létezni.
Mint az izzó faszén,
Hamuként fogom végezni.
Szépségének örömében
Megszűnik a fájdalom.
De létének börtönében
Olyan sok az ártalom.
Fekszem, és nézem őt.
Nyílik, nő, létezik.
Hogy ékesíti a mezőt,
De érintésre éhezik.
Én nem állhatok ellen,
Kezemtől fáj a világ,
Látta, így ölt engem,
Ez a mérgező virág...
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések