Hangya keresgél lent,
A poros padló fényén.
Arra ül a zord csend,
Megpihen a padló népén.

Érdes dolgok hevernek
Szerteszét a földön.
Itt emlékek nevetnek,
Amott a jövőnek börtön.

Elkopott pengető sír,
Hadd pengessen újra!
De neki a föld a sír,
Nem forrhat új húrra.

A megfáradt székemből
Bámulom a lomos padlót.
Rájövök, hogy véremből
Írom ezt a furcsa naplót.

Ködös és poros jövőmbe
Tekintek magányomban.
Levegőt szívok tüdőmbe,
Szívem vele dobban.

De miért ködös, poros?
Miért nem tiszta fényű?
Dohos, romos és gyomos.
Piszok, és gaz igényű.

Nem tudok tisztán látni!
Bekoszolta szemem a lét!
Csak hangyát tudok imádni,
S poros tárgyakat szanaszét!

Streck Dániel

Furcsa egy reggel,
Vele furcsa érzés.
A Nap könnyen kel,
S könnyű a légzés.

Túl sok madár él,
A rohanó drótokon,
Furcsa ezüstpáncél,
A hűvöskés betonon.

A homok a szélnek,
Végre testet adhat.
És a hajnali kémek,
Harmatruhát kapnak.

Hogyhogy már élek?
Éberen, ilyen korán?
Teste van a szélnek,
S ragyog a szobám.

Furcsa ez a reggel.

Streck Dániel

A "Képzeld el" című új rovat arról kapta nevét, hogy időnként egy-egy verset képekhez fogok csatolni nektek.           A rovat első szereplője az Alkony című vers. A hátteret saját magam fotóztam, így ne várjatok csúcsminőségű képet, mert csak egy telefonnal.

A képet ide kattintva tekinthetitek meg!

A Caps Lock világít,
Én ordítok a chaten.
Két kezem vitát ír,
De nick marad a nevem!

Streck Dániel