Hangya keresgél lent,
A poros padló fényén.
Arra ül a zord csend,
Megpihen a padló népén.

Érdes dolgok hevernek
Szerteszét a földön.
Itt emlékek nevetnek,
Amott a jövőnek börtön.

Elkopott pengető sír,
Hadd pengessen újra!
De neki a föld a sír,
Nem forrhat új húrra.

A megfáradt székemből
Bámulom a lomos padlót.
Rájövök, hogy véremből
Írom ezt a furcsa naplót.

Ködös és poros jövőmbe
Tekintek magányomban.
Levegőt szívok tüdőmbe,
Szívem vele dobban.

De miért ködös, poros?
Miért nem tiszta fényű?
Dohos, romos és gyomos.
Piszok, és gaz igényű.

Nem tudok tisztán látni!
Bekoszolta szemem a lét!
Csak hangyát tudok imádni,
S poros tárgyakat szanaszét!

Streck Dániel