Fáradt tüzet okád 
A magányos fákyla.
Beöltözteti a szobát,
Szépiaszínű lángja.

Előttem a pohárban
Díszes pezsgő szól.
Engem torz vágyban,
Fürdet alkonyattól.

Koldulnak a tárgyak
Félnek és szeretnek.
Táncolnak az árnyak,
Nevetnek.
Nem hiszek szememnek.

Alkohol láttatja ezt
Ebben sötét szobában.
Az árny táncra kezd,
A polc sűrű porában.

Minden olyan érdekes
Félelmetes is kicsit.
De tudom nem érdemes
Félnem, Csak picit..

Nem az árnyaktól ám,
Nem is a bíborlángtól'
Nem a mászó csótány.
Csak is az igazságtól!

Magányos vagyok.
Olyan mint a láng.
Ahogy telnek a napok
Ez vár miránk.

Magány. 
Sötét, táncos, és vidám.
Magány.
Lassú, láthatatlan cián.

Magány...

Streck Dániel

Fölébem hajol a kék ég.
Lábujjhegyen áll a Nap.
A horizont vonala épp ég,
Egy fénysugár beleharap.

Felhúzza ő magát rajta,
Kitekint gyorsan fölötte.
S bársony féle és fajta
Felhők gyűlnek körötte.

Magános diófa nyújtózik
A szomszéd kerítésen át.
Cserépen pihen, így
vigasztalódik,
Átöleli a ház derekát.

Macska egyensúlyozgat
A vékony kerítés vonalán.
Egy öreg fészer megroskad
Élete búskomor alkonyán.

Hatalmasat ugrik a cirmos,
Szinte átrepüli a diófát.
Halál és Macska cinkos,
Így elkap egy madárfiókát.

Csönd.

Nyugtatóan táncol most
Érzékeimen a csönd.
Beszívja minden rost,
Engem aranyviaszba önt.

Mozdulatlan és szótlanul
Lesem az élet mozzanatait.
Ekkor hallom meg válaszul
Hozzám suttogó szavait.

Élj.. Súgja sejtelmesen.
És még több mozdulatot
Láttad most már velem.
Engem úgy bemutatva,
mint rabot.

De hisz ember vagyok!
Én nem tudok már élni!
Rég megöltek a zajok,
Így kell egy életet
leélni!

Bárcsak lehetnék macska,
Diófa, vagy akár fészer!
Omladozó rossz házacska,
De mégis egy fényes ékszer.

De nem lehetek.
Csönd.

Streck Dániel

Az egyik kedvenc - ha nem a kedvenc - költőm József Attila. Verselése mély, megfűszerezve gyönyörű szóképekkel. Úgy gondolom, sok évtizeddel megelőzte a korát. 

Latinovits Zoltánt nem kell bemutatnom egy ilyen tartalmú weboldal látogatóinak, azt hiszem. Ahogy hallgattam a lejjebb megosztott videót, arra gondoltam, hogy: "Igen.." Ő az alkalmas ember egy József Attila vers elszavalásához. Amint meghallottam a hanganyagot, lúdbőrös lettem. Meg kell osztanom veletek is..  Íme:

Arany-sugárként töri át
A fény a sötétség falát.
A lombkorona a barikád,
Beléje zárja saját magát.

Skarlát-sálat ráncigál,
Az avar cifra nyakára.
S ahogy a bíbor sántikál,
Úgy tágul az erdő határa.

Arany-érmeként csillan,
Egy-egy levél a földön.
S földje élethossziglan
Marad számára a börtön.

Ő már nem nő ki többet
Sem ágból, sem szívből.
Törtet, hogy uraljon 1
tölgyet,
Hisz különvált már tíztől.

Fatörzs árnya rejti el
Maga mögé az őszi avart.
Belsejéből mókus figyel,
Télire mély odút kapart.

Bölcs bagolyhad röppen,
Égi házából vadászatra.
S ezért portyája közben,
Sok kis áldozat zuhan
mély bánatba...

Csendesül már a rengeteg,
Erősödik a folyó hangja.
Patadobogások csengenek,
A partot őzcsorda lakja.

Kortyolgatják az életet.
Bőszen, hisz ki tudhatja,
Meddig ihatnak még édeset
Mi a létet a szívbe,
eljuttatja.

Óriási levélsereg szitálja
A fényt a talaj testére.
S ezt egész addig csinálja,
Míg a talajból nem lesz a
testvére.

Ha már fényben úszik a föld,
Akkor feléled, és lüktet.
Alatta csiga, felette madár
költ,
Az erdő engem.. Gyönyörben
fürdet.

De sajnos..

Ódon fakerítés vágja szét
A pagony aranysárga testét.
Ez szórja őt majd szanaszét,
S ez okozza szabadságának
vesztét.

Ide nem kellett volna jutni
Embernek, és a szerszámnak.
Az erdőt összefogó gurtni
Üzen hadat a modern mának.

S ez nem más, mint az öreg
Szeretett romantika.
Rohanó víztömeg s aranykövek,
Nem pedig a technika.

Maradjon csak meg az erdő,
Mint titkok örzője, védője.
Ne legyen ő is emberi fertő
Emberi kézben, ember vésője.

Ne váljék ő is alapanyaggá,
Maradjon meg örökké csodának.
Váljon verssé, és szavakká,
Éljen azért, hogy csodáljak.

Romantika. Szerelem. Titkok.
Hely, melyben vágyat olthatok.
Mosolyra, sőt egy csókra indok,
Erdő.. Én most beléd olvadok!

Őzed, baglyod, csigád leszek!
Porladó avarod is ha muszáj!
Leszek ág, ki taposva recseg,
Még akkor is.. Ha fáj...

Streck Dániel