Magány

Fáradt tüzet okád 
A magányos fákyla.
Beöltözteti a szobát,
Szépiaszínű lángja.

Előttem a pohárban
Díszes pezsgő szól.
Engem torz vágyban,
Fürdet alkonyattól.

Koldulnak a tárgyak
Félnek és szeretnek.
Táncolnak az árnyak,
Nevetnek.
Nem hiszek szememnek.

Alkohol láttatja ezt
Ebben sötét szobában.
Az árny táncra kezd,
A polc sűrű porában.

Minden olyan érdekes
Félelmetes is kicsit.
De tudom nem érdemes
Félnem, Csak picit..

Nem az árnyaktól ám,
Nem is a bíborlángtól'
Nem a mászó csótány.
Csak is az igazságtól!

Magányos vagyok.
Olyan mint a láng.
Ahogy telnek a napok
Ez vár miránk.

Magány. 
Sötét, táncos, és vidám.
Magány.
Lassú, láthatatlan cián.

Magány...

Streck Dániel