Vajon ezerszer élek?
S mindig újrakezdem?
Ha majd én is végleg
Pihentetem a keblem,

Akkor..

Isten szemébe nézve,
Tollas felhőkön ülve
Egy Angyallá igézve
Álomba szenderülve,

Pihenhetek..

Nem köp le az élet,
S nem húzza kantárom.
Nem engedem, hogy 
végleg
Börtönébe zárjon.

Nem engedem..

Szilajként vágtatok
Felhők vadnyugatán.
S messzebb várjatok
A Napnak sugarán.

Engem..

S engedj közelebb,
Fogadj kegyeidbe már!
S akkor legközelebb,
Ha hitem ideje lejár,

Elbocsájthatsz..

Vadócként országodban
Bandukolok egymagam.
Hűtlenségemért zálogban
Megnéznek úttalan.

S kételkednek..

De Te tudod ó Istenem!
Hogy hitem ha van, igaz!
Neked adtam mindenem,
S ez elég nagy vigasz!

Mert tudod!

Hogy percig hiszek talán,
De akkor úgy igazából!
És légy akkor az Apám,
Ki megment a csatából!

Istenem.. 

Streck Dániel

Lángoló fák suhognak
Ahogy lépdelek lefelé.
Emberlelkek bugyognak
Mint a koszos tavak
nyáron, estefelé.

Sötét kontúrt vesz
a holt tér a mélyben.
És neki kedvez
Irányom a szélben.

Lent kihűlt lelkek
Fogadnak örökbe.
S még nem teltek
Így befogadnak 
a körükbe.

Sosem törik meg
csöndem.
Én is rossz helyre
jöttem.

Streck Dániel