Lángoló fák suhognak
Ahogy lépdelek lefelé.
Emberlelkek bugyognak
Mint a koszos tavak
nyáron, estefelé.
Sötét kontúrt vesz
a holt tér a mélyben.
És neki kedvez
Irányom a szélben.
Lent kihűlt lelkek
Fogadnak örökbe.
S még nem teltek
Így befogadnak
a körükbe.
Sosem törik meg
csöndem.
Én is rossz helyre
jöttem.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések