Nincs vers, mely enyhítené,

Békésen ölelő árnyékban ülve,
Szalmaszállal számban, hosszan elterülve.
Kitekintek hűvös nyughelyemből,
Tekintetemet csoda fogadja, onnan szemből.

Kezemmel rajzolok, a tiszta fű testére,
És visszaemlékszem arra, a szikrázó estére.
A közeledő test, az estének csodája,
És ő lenne a mámornak, érzéki szobája.

Nézem ahogy jön, ahogy közeledik felém,
Minden egyes lépéssel, öregszik a mesém.
És ha már itt lesz, nem mesélem többet,
Mert ketten fogjuk használni, a védelmező tölgyet.

Szellőlágy lépései, és szikrázó szemei,
Vállra zuhanó haja, és érzéki kezei.
Mosolyának egésze, és testének ritmusa,
A szerelmem reménytelen, vidám labirintusa.

Mikor ideér hozzám, elterül mellettem,
És tudom mit kellene, meg még nem tettem.
Árnyékos fa alatt, a tiszta fűben heverve,
Eltűnik a világnak, összes ezer keserve.

Rámnevet a fű, és hozzám ordít a tölgy,
Minket figyel most, a végtelenhossz völgy.
Nem is a völgy, hanem a világ néz minket,
Ekkor ujjammal lopok, nyakadról egy tincset.

Felrobban a világ, mikor ajkad ér számhoz,
Mert tudják, nem voltál még ilyen jó máshoz.

 Kedves olvasók!

Gondoltam kiírok egy szavazást!

Amint látjátok, az oldal új design-t kapott. A bejegyzésben azt szeretném tőletek kérni, hogy kommentben írjátok le, melyik design maradjon. Az előző, vagy ez. Amelyik külső több szavazatot kap, az fog maradni tavaszig! Várom a kommenteket!

Kedvel olvasók!

 Aki az elmúlt egy hétben próbált hozzászólni az oldalon található bejegyzések valamelyikéhez, az észrevehette, hogy a komment nem minden esetben jelenik meg. Mikor megkaptam a visszajelzéseket, azonnal javítottam a hibát. A kellemetlenségért elnézést kérek, a hiba javítva, most már tökéletesen működik. 

Üdvözlettel: Ízisz költészet

 Kedves olvasók!

A blog a mai napon (2011. 11. 04.) átlépte a 2000 látogatót is! Ez azért nagy szó, mert ötöd annyi idő alatt léptük át a második ezret, mint az elsőt! Bátorkodom leszűrni eme adatokból azt, hogy vannak visszajáró olvasóim, akiknek ráadásul tetszik is a blog, illetve annak tartalma.

Ezzel a bejegyzéssel szeretném megköszönni hűségeteket, várlak titeket ezután is!

Üdvözlettel: Ízisz költészet, Streck Dániel

Hazafelé tartottunk Budapestről autóval. Lakhelyem határától körülbelül 500 méterre, elütöttünk egy őzet. A tükörben látva a küzdelmét, úgy gondoltam, írok neki egy verset. 

Korommal festett éjjeli útszakasz,
A hajnalig védő, hatalmas sebtapasz.
Reflektorok fénye, hasítja az utat,
Az aszfalton ezer fénytáncos mulat.

Nyugodt autóút, nem zavarja semmi,
Zavartalanul lehet, a célfelé menni.
Ám ekkor az ébredésnek, kínzó pengéje,
Pillanatok múlva ébred, az embernek elméje.

Baj történt! Éles kiáltás töri a csendet,
Nem vagy még biztos benne, de sejted.
Egy mozdulat a kormányon, s kimúlik egy élet,
Tükörben látod a drámát, a bukdácsoló véget.

Felborul a csend, halállal fűszerezett éj,
Megszűnik a sötét által, megteremtett tökéj.
Felfogod végre, halált látsz az úton,
"Meghalt.." Aggódó anyám fülébe súgom...

Fáj, hogy életet nem tudok adni,
Ezért kérlek, békében nyugodj Bambi.

                                                                             Streck Dániel

 "Merj kockáztatni, mert kockáztatásaid mértékének megfelelően lehetsz sikeres, vagy bukhatsz el."

                                Egy jó barát