Álmodozó vagyok, de álmodni szabad,
Hisz álmomban hallom, örökké szavad.
Ha nem vagy itt, csak álmodni akarok,
Álmomban néked, egy verset szavalok.
 
A versben áll, hogy szívemnek titka:
Tőled egy szó, mely túlzóan ritka.
De ha meghallom tőled, életre kelek,
És látod? Újból, jó kedvűen verselek.
 
Hisz neked szól mind, hozzád írom őket,
Rímeket és sorokat, pontokat és vesszőket.
Mindegyik neked, csak neked mesélne,
Tőled nem mást, mint egy mosolyt remélne.
 
Ha arcod élén tőlük, egy mosoly is villan,
Akkor verseim arcán, elégedettség csillan.
Hisz neked ordít, na meg neked suttog,
A strófa mi vidám, és a versszak mi undok.
 
Hisz Te vagy az ihletem, verseim anyja,
Te vagy az élet, ami a rímet kezembe adja.
 
                                                                                     Streck Dániel
 
Szerző: Streky.  2011.11.06. 23:14 8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://streky.blog.hu/api/trackback/id/tr163359805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dzsásztinusz a kabátos 2011.11.06. 23:23:38

Strecky!
Hangulatos, kedves, szertelen csacskasággal játszadozóan szerelmes vers ez, melyben egy-két helyen kicsit több munkával esetleg jobb rímelést lehetett volna kicsiszolni. A strófa és a versszak - ugyanazt jelenti. Árad belőle az őszinte érzelem és az emelkedett hódolat. Ha én lennék az a lány, már a nevemet sem tudnám kibökni...

Streky. 2011.11.06. 23:40:17

A strófa és versszak ugyanazt jelenti.
Igen, ezzel tisztában vagyok, csak kicsit furcsán vette volna ki magát így:

"A versszak mi vidám, és a versszak mi undok."
:) Direkt alkalmaztam két külön szót.:)

Ez az első versem, ahol nem igazán érdekeltek a rímek. Nem azok teszik ezt a verset széppé.. :)
Ez a vers csupán arról szól, hogy végre leírjam neki, hogy miatta, neki írok. :)

Gonoszkaboszorka 2011.11.07. 14:52:43

Khm....nekem a szerelemtől kissé eszét vesztett,együgyű,hebegő-habogó,dadogó költőcske jut eszembe..aki aranyos,megmosolyogtat. ;-)

Streky. 2011.11.07. 15:03:50

"Eszemvesztett" vagyok, az biztos!:P

Köszönöm, hogy írtok, várom továbbra is hozzászólásaitokat. :)

Dzsásztinusz a kabátos 2011.11.07. 20:26:12

@strekyke:
Az egyáltalán nem baj, ha nem mindig, vagy egyáltalán nem foglalkozol a rímekkel. A rím csak egy eszköz egy bizonyos fajta hangzási eredmény eléréséhez. Ha mást akarsz, azt nyilván máshogyan kell tenned. Érthető.

Dzsásztinusz a kabátos 2011.11.07. 20:46:53

@strekyke:
Az "észvesztettséged" természetes, eredendő, boldog állapot. Amikor az ember fia vagy lánya szerelmes, akkor trónra ül az 'Ő-vel egységet imádó szív' és hosszú, tengerentúli utazásra küldi a józan észt, mert ez a szív szenvedélyének diktatúrája az ész felett. Ilyenkor minden más, minden különleges. Földre száll az Olümposz isteneinek kara, és haverjuk leszel: egy kehelyből vedeled az örök élet nektárjának szerelemerőitalát. A Nap eltakarodik a szemed elől, mert Más Valaki Ragyog. Éjszaka csillagosabb az ég és sejtelmesebb a Hold, melyek fényüket az Ő pillantásától nyerik. A nagy dolgok mikronnyivá zsugorodnak, a kicsik már meg is szűntek. Szinte azonnal. Hétfőtől vasárnapig életkitöltően túlcsordulóan országos főünneped van, és mindenkit átölelsz. Egyszerre tapasztalod önmagadat, mint illatos metálrózsaszín ködben önmagadat is dzsípíesszel kereső, kokirészeg metálkábszerest, ugyanakkor icipici dadogó és totyorászó kisfiút, aki közben a világ első számú pankrátora - ha kell épp. Vérnyomásod csiszolgatja az eget, véred az ereidben permanens ágyúgolyófutamot tart. Szívdobogásod ütemére bemérhető az Ő távolsága, öleléskor bármely energiafejlesztőgépet lehagy működése ereje.

Streky. 2011.11.07. 22:56:33

@Dzsásztinusz a kabátos:
Azt hiszem, ennél szebben ezt nem lehetett volna leírni!:D
süti beállítások módosítása