Az igazán érzékeny, emberséges ember ismérve, hogy még egy "oktalan állatot" is képes megsiratni. :-( A legtöbb ember elfelejti, fel sem fogja, hogy egy állat is érez, szeret, szenved. Hogy várjuk el ezek után, hogy embertársaival empatikus legyen, ne bántson, ne gyűlöljön....

Strecky!
Megerősítem az általam nagyon szeretett és tisztelt Gonoszkaboszorka szép szavait e vers mondandójáról! Így van. Tiltakozom, amikor azt mondják: állatias ember. Nem! Mert az állat csak szükségből öl, ha éhes, vagy sarokba szorítva érzi magát és védekezik. Az állat sohasem gonosz, számító, aljas, önmagáért az ölésért gyilkoló, vagy épp hedonista kéjenc, sohasem hazudik, nem tesz semmiképp önmaga vagy másik állat ellen gyűlöletből - mint az ember. Az állat egy gyönyörűséges, autonóm teremtés része, egy fantasztikusan kölcsönösen függő és egymást támogató rendszeré, melyben pontos helye, szerepe, feladata van. Csak az ember képes poklot csinálni igazából már itt a földön is - nem állat, és még kevésbé a Jóisten, aki állatot és embert alkotott, igaz ez utóbbit nem ilyennek. Aki tiszteli és szereti az állatokat, az valójában hálát ad Istennek és élete végéig gyönyörködhet egy valóságos, meghökkentő, megunhatatlan, szépségben tündöklő, különleges, tengernyi meglepetést tartogató, megdöbbentő "előadásnak" egész élete folyamán. Az, hogy az ember megbízott pásztora és királya a teremtett világnak, - amiből jogosan merít hasznot, hiszen közvetlenül őérte van minden, - nem szabadna annak a szélsőségesen és öngyilkos módon haszonbálványozó, eszement tönkretételnek fakadnia, amit az istentelen ember művel a hatalomért. Mert ő csak megbízott. Egyszer el kell számolnia a Tulajdonosnak és Alkotónak, hogy mit tett azzal, mit magáért és másokért is felelősségre kapott ajándékba. Isten, aki az újszövetség szerint minden egyes pici verébnek sorsát felelősséggel kíséri, és számon tartja minden hajszálunkat, ilyen szemléletre hív mindenkit önmagával, másokkal, az állatokkal és az egész pazar gazdagságot jelentő teremtett világgal kapcsolatban.