Kedves Strecky!
Hazánkban két platánfa fajta él meg. Mindkettő közös jellemzője, hogy jól tűri a városi klímát, érdekes mintázatú a kérge, de fontos, hogy csak burkolatlan helyre ültethető, mert nem tűri a betont, aszfaltot a kiterjedt gyökérzete. Szabadságszerető gyökérzet. Vajon hogyan, s miképp szimbóluma szerelmednek e nemes fa: bírja a gyűrődést, de képtelen elviselni szabadsága korlátozását? Vagy szeretnél már egy lány mellett gyökeret ereszteni? Fát ültetni:családot alapítani?
Radnóti Tétova óda című verse jut eszembe, mert a vershelyzet hasonló: ő sem talált méltó szavakat kedvese magasztalására, innen a cím (tétova).
Gyönyörű kép, hogy múltunk eseményei emlékein koronái. Vagy épp bűnbánatra intő figyelmeztetései: (így) soha még egyszer.
Az igazi szerelem egyik legszebb vonása, ismertetőjegye, éltetője az abszolút kölcsönösség: streckyszívbe reményt súg egy lány ajka, az ő könyörgő fülébe pedig te súgod szerelemvallásodat. Itt és ekkor zár össze tökéletes egységbe minden.
A szerelem is az Úr alkotása, őbelőle árad ki, az ő életének egyik fajtája. Azért alkotta, hogy boldoggá tegye az egymásnak teremtett férfiakat és nőket, és belőlük az élet életközösségét létrehozva a teremtés munkatársaivá tegye az embereket, rájuk bízva utódaik felnevelését. A testi-lelki öröm, gyönyör és boldogság nem(csak) öncélú, önzés kielégítésére lett alkotva (szomjúság betolok egy sört). Önmagán túlmutató, a folyamatos teremtésben résztvevő, a megváltott és beteljesedett élet felé tartó nagy út kincse.