Nincs vers, mely enyhítené,
Nincs dal, mi megszüntetné.
Nincs ember, ki vigasz lenne,
És nincs élmény, mi feledtetne.
Ketyeg az óra, én csak rád gondolok,
Ülök az asztaltál, és viszkit kortyolok.
Nézek a semmibe, arcodat akarom,
Ajkadat enyémen, kezedet nyakamon.
De messze még, talán ezer élet,
Bátor leszek, és emelem a tétet.
Felteszek mindent, hogy enyém legyél,
Hogy te légy az, ki éjjelente mesél.
Nincs vers, melytől könnyebb lenne,
Nincs dal, ami boldoggá tenne.
Nincs ember, ki támogatni tudna,
És nincs élmény, mi rajtad túljutna.
Hisz Te vagy a szerelmem, és legjobb barátom,
Te vagy a reményem, és Te vagy a családom.
Te vagy az éjjelem, azt követő nappalom,
Érted élek minden, mérgező nappalon.
Nem vagy itt, és elkap a rémület,
Hisz én.. Nulla vagyok nélküled...
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések