A szél eltörik testemen,
Bús arcomon erőlködik.
Az eső táncol csendemen,
Szavaim felett csőszködik.

Szívem kártyáival játszom
S bizony vesztésre állok.
Közben lassan pőrévé ázom,
Szememen esőből font hályog.

Ha veszítek, talán nyerek.
S ismét húszra húzok lapot.
Már jönnek is zsetonhegyek,
De Isten ismét emeli a vakot.

Nincs kerülő út, játszok.
Nincs blöff, sem csalás.
Tudnátok hogy elárul szátok,
Mint a rossz bűvészt
az igazi varázs.

A Főnök újra lapot oszt,
S csak kacag a legutóbbin.
Mielőtt minden
zsetontól megfoszt,
Nincsen mese... All in...

Streck Dániel

Akaratod felhevült pengéjét
Szívemben forgatják vadul.
Artériapattanások csengését
Hallgatom öntudatlanul.

Hogy élvezik kik nevedben
Döntést hoznak életemben.
Egy szó a végrendeletben,
Döfik a kést még élesebben.

Mint a megkopott betonban,
Voltam biztos a szavakban.
Mint ahogy a tűz belobban,
Én is elégek az anyagban.

Igaznak hitt szavad másé,
Mindegyik hamis volt tudom.
Nem a szabad választásé,
Azt csak magamnak hazudom.

Veled vagy nélküled éljek
Ebben a parázsos káoszban?
Nélküled áldozata a szélnek,
Veled fény a sikátorban.

Hát nehéz döntés ez tény.
Susogja titkait a szellem.
Hogy a világnak vad tüzén,
Nélküled meghal a jellem.

Streck Dániel