A szél eltörik testemen,
Bús arcomon erőlködik.
Az eső táncol csendemen,
Szavaim felett csőszködik.
Szívem kártyáival játszom
S bizony vesztésre állok.
Közben lassan pőrévé ázom,
Szememen esőből font hályog.
Ha veszítek, talán nyerek.
S ismét húszra húzok lapot.
Már jönnek is zsetonhegyek,
De Isten ismét emeli a vakot.
Nincs kerülő út, játszok.
Nincs blöff, sem csalás.
Tudnátok hogy elárul szátok,
Mint a rossz bűvészt
az igazi varázs.
A Főnök újra lapot oszt,
S csak kacag a legutóbbin.
Mielőtt minden
zsetontól megfoszt,
Nincsen mese... All in...
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések