1.

Egy háztetőn ülök
És nézem ahogyan,
Lelkem mint tücsök
Muzsikál ruganyosan.

Mert ki mondja meg
Hogy jó vagyok-e?
Vagy egy rossz balek
Ki levegőt fog-e.

2.

Talpam macskakövön
Szonettet játszik.
Utamat így szövöm,
Háztól egy - házig.

Mert ki mondja meg
Hogy hiszek-e benne?
Ez nem holmi matek,
Gondolataim mennye.

3.

Ismét elment a Nap.
És te amögé bújtál.
S kezed sugárdarab,
Mivel felém nyúltál.

Mert ki mondja meg
Hogy szeretlek-e!?
Az érzés mi odaszeg
Az szívednek rejteke.

Érints meg.

Streck Dániel

Nem hittem hogy megélem,
Mikor könnyből írok.
Eddig örömről meséltem,
De most mégis sírok.

Hát furcsa így rímelni.
Belül majd meghalni,
Kívül pedig színlelni.
Nehéz ezzel csalni.

A kezem szomort írna,
Eszem pedig ellenkezik.
De ő is eddig bírta,
Ma könnyel ügyetlenkedik.

Mily könnyen dől romba
Mi felépült jó soká.
Sírva merülünk álomba,
És változunk jósokká.

Mi tegnap még virágzott,
Mára kietlen síkság.
Egykor szerelem világlott,
Ma könnyek hasítják.

Ködös jövőbe legyintek,
Ahogy kilépek múltamból.
Majd az égboltra tekintek,
És olvasok egy csillagból.

Még mindig szeretlek.
Hát ez a nem titok.
Bár én sosem feledlek,
Életem mégis meginog.

Hát kilépsz az ajtón?
Min egykor berobbantál.
Gyönyörtől könnyfakasztón
Elém toppantál.

Most kilépsz rajta,
s én sírok utánad.

Streck Dániel

Itt ülök magányban
És eszembe juttok.
Ezer név parányban,
Mind hozzám suttog.

Akik sokak voltak,
Kalapálták ércemet.
Ma ők egyre fogynak,
Kik írták az énemet.

Szüleimnek köszönet,
Hogy óvtak engem.
Anyám, a békés öled,
Gaz világgal szemben.

Apám erős kezében,
A világomnak sorsa.
Minden egyes mesében,
Őszinte erkölcsmorzsa.

Kisöreg. Hát újra te.
Hozzád szóló verseimet
Vajon hallottad-e?
Hallottad mindegyiket?
Kisöreg.

Nagyanyám a sorokban,
Amolyan igaz úti cél.
Hiszen a te korodban,
Bölcsebb vagy bárkinél.

S végül a testvéreim,
Kik ékkövek koronámon.
Életemnek ösvényein,
Mindkettő a barátom.

Streck Dániel