Nem hittem hogy megélem,
Mikor könnyből írok.
Eddig örömről meséltem,
De most mégis sírok.

Hát furcsa így rímelni.
Belül majd meghalni,
Kívül pedig színlelni.
Nehéz ezzel csalni.

A kezem szomort írna,
Eszem pedig ellenkezik.
De ő is eddig bírta,
Ma könnyel ügyetlenkedik.

Mily könnyen dől romba
Mi felépült jó soká.
Sírva merülünk álomba,
És változunk jósokká.

Mi tegnap még virágzott,
Mára kietlen síkság.
Egykor szerelem világlott,
Ma könnyek hasítják.

Ködös jövőbe legyintek,
Ahogy kilépek múltamból.
Majd az égboltra tekintek,
És olvasok egy csillagból.

Még mindig szeretlek.
Hát ez a nem titok.
Bár én sosem feledlek,
Életem mégis meginog.

Hát kilépsz az ajtón?
Min egykor berobbantál.
Gyönyörtől könnyfakasztón
Elém toppantál.

Most kilépsz rajta,
s én sírok utánad.

Streck Dániel