Giccses ezüstfűszerként
Öleli tested a forró víz.
S alakod él győztesként,
Azon minden csepp dísz.

Forró bűbájként fonódik
Idomaidra az alázatos hab.
Alakja rajtad elmosódik,
Buborékból gyönyört szab.

A hajadról lepergő fény,
A pilládon táncoló csepp.
Ahogy tested lebeg pőrén,
Arcodról haladok lejjebb.

Dús hajlataidban cikázik
Egy eltévedt kis patak.
Ahogy bőröd lassan kiázik,
Lesz puha, selymes szalag.

S a máskor repkedő hajad,
Most egy szálként létezik.
Gyönyört örömöt nem tagad,
S kebleiden vétkezik.

Kacéran s pimaszul nézed,
Ahogy megőrülök érted.
Életre kel rajtad az élet,
Engem vétkezni késztet.

És pajzán cseppek között
Hozzádbújok így vizesen.
Hab csepp, mind elszökött,
Tested már én viselem.

Streck Dániel

Ó milyen szép vagy
Ki lángolsz, s táncolsz
Elmémen barátom.
Igazad volt.
Az élet beolt, azzal mit
Elkövettem. Tönkretettem
Magam, s búrjánzó agyam.
Szavam ócska, ezer más taposta.
Mert szavam gyenge,
Csak te vagy erős.
Lehagy az idő konokul,
S gonoszul hátranéz.
Felidéz.
Emlékemben bujkálva él,
Táplálva szégyenemet,
Bírálva életemet.
Miért kellett kimondanom?
Öreg szavam most
Magamban kell hordanom.
Fojtanom lehetetlen,
Osztanom nem szabad.
Szívingemen tépi a
gombokat..
Így lett ócska szóvá,
A bölcs gondolat.

Streck Dániel