Nézem ahogyan nyílik,
Minden perce gyönyör.
Képe elhatol a szívig
Engem mégis gyötör.
Illata mámorában én
Megszűnök létezni.
Mint az izzó faszén,
Hamuként fogom végezni.
Szépségének örömében
Megszűnik a fájdalom.
De létének börtönében
Olyan sok az ártalom.
Fekszem, és nézem őt.
Nyílik, nő, létezik.
Hogy ékesíti a mezőt,
De érintésre éhezik.
Én nem állhatok ellen,
Kezemtől fáj a világ,
Látta, így ölt engem,
Ez a mérgező virág...
Streck Dániel
Könnyes szemek fátyla,
Egy elszundító fáklya.
Lángját a senki látja,
Könnyem a tüzét bántja.
Bíborként égő tekintet
Sebesen vért keringet.
Belőle bujaság tekinget
Issza fátyolkönnyeinket.
Bár érintenélek megint,
Mint ki magáénak tekint.
De az igaz élet szerint
A valóság csak legyint.
Mutogat nekem, mutogat.
Mint ősi szimbólumokat.
Ajtót nyit, s csukogat,
Mutogat nekem, mutogat.
Persze elhiszlek újra,
Megpendül az élet húrja.
Kezemet vágja, szúrja,
Mert nélküled lépek...
Megint az útra...
Streck Dániel
Elmúlik, mi elkezdődik.
Véget ér, ami élt.
De majd új születik,
Újra, a semmiért.
Streck Dániel
Bárcsak már ihatnék,
A Sztüx hűs vizéből.
S utána belehalnék:
Elég volt a létből.
Vérrel írt történet
Lebeg már mögöttem.
Szeretsz egy képet,
Teljes szét-törötten?
Fekete selyem rajtam
Kényelmes, de sötét.
Nem ajándékba kaptam
De élvezem az ölét.
Koromfesték arcomon,
Köteleken eresztenek.
Mert túl a harcokon,
Hisznek az eretnekek.
S egy marék homokkal
Az utamra küldenek.
Összeszorult torokkal
Könnyekben fürdenek.
Furcsa. Én halok meg,
De ez nekik fáj?
Úgy hogy átmenetileg
Elnémul a száj?
Ne sírjatok, itt jó!
Itt szomjat olthatok.
Ahol nem bánt szó,
Végre megnyugodhatok.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések