Hidegen izzó Tündértánc
Alakja remeg árnyékomon.
Béklyója a sötét fémlánc,
Mit erősen tart démonom.

Gyilkolni akarja a nászt,
Árnyamon játszó fényedet.
Tiltja hogy rajtam játszd
Ó a szeszélyes vétkedet.

Elvetélt próbálkozásod
Erőltetett tánccá fajul.
Szemetszúró átváltozásod
Amiben önzés is lapul.

S ha már többet nem tudok,
Csak akarva szeretni őt,
A szívemben lapuló zugok,
Tompítják a sebes időt.

Térj be hát oda, s pihenj!
Bújj belém, a félhomályba.
S ahhoz, hogy onnan kimenj,
Olvadj bele a bíbortájba.

S válj gyors a véremmé,
Zubogd át minden eremet.
Változtasd elmém édenné,
Itasd oxigénnel fejemet.

Tágítsd tüdőm galaxisát,
S mozgasd minden részem.
Érzések elegendő dózisát,
Mi úszik a vörösen forró
almalében.

Serkentsd agyam gondolásra,
Utasítsd a szememet látni!
Hívj levegőt,
 s bízd távozásra,
Bátorítsd torkomat kiáltni!

Műkődtess, ó én szenem,
Vagy fám, vagy benzinem!
Légy halhatatlan elem,
Mi nem szolgál(t) senkiben.

Aztán ha már szolgáltál,
Válj ki s külön belőlem.
Bánj mással ahogy 
velem bántál.
Úgysem hallasz többet 
felőlem.

Mert te időtlen is vagy,
Formálhatatlan és örök.
S ha engem az idő lehagy,
Ordítsd másnak is: Jövök!

Hát menj! Ó sebezhetetlen
Kikezdhetetlen hű Szerelem!
Kapjon meg ezer telhetetlen,
Hajózz még százezer tengeren.

Változtasd másnak bíborrá
Szürke hétköznapi romját.
Változtasd gyávát bátorrá,
Szürke hétköznapi gondját,
Temesd magad alá.

Hívj elő sok forradalmat,
És győzz a mindegyikben.
Mondass ki száz fogadalmat,
Repülj az élményeikben.

Repülj. Te gonosz gyarló
Cserbenhagyó gaz szerelem.
Utánad maradt ronda tarló,
Mi tükröződik árva szememen.

De értem. Én elmúlok, s te örök vagy.
 
                                                                        Streck Dániel

 

Szerző: Streky.  2012.02.16. 17:53 Szólj hozzá!

Magányos szirén énekhangja
Szeli ketté az üres teret.
Dalát megannyi titok lakja,
Titokhad mi felém integet.

Smaragdszínű Holdvirág él
A szerelemmel itatott tavon.
S azon a megolvadt jégpáncél
Hullik maga alá oly vadon.

Romantikus csónak lapátja
Töri össze a jeges tükröt.
Ég evezőjén a víz karátja,
Egy fodrot elől keresztülköt.

Tolja maga előtt a tavat
S vakon követi a mámorát.
A víz a fába emléket marat,
Megveti azon időtlen táborát.

Én csak koptatom a stéget,
S a növő mohasokaságot.
Egy hullámfodor idetéved,
S elmossa a tétovaságot.

Belegázolok a forró vízbe
Nem törődve most magammal.
Belekostólok ama ízbe,
Mi szerelembe magasztal.

Téged hord a szolgacsónak
Érted szaggatja a víznek
Ruháját, miről már lógnak
Elhasznált színek, díszek,
s rímek.

Kiemellek a fáradt uszájból
S vizes ruhámhoz szorítva
Teljes erőből és vágyból,
Szinte már fenhangon ordítva:

Elmesélem...

Hogy mennyire vártam már,
Léted zümmögésének zaját.
Hogy engedjen a gaz kantár
Mert bizony megnyertem a csatát!

Már belédforrva tündöklöm
Ezerszínű ezerszínben.
Koszos arcomat fürösztöm
Az általad itatott állóvízben.

Hazaérve csak abban bízom,
Hogy találok egy üres lapot.
S arra szerelemmel ráírom,
Hogy boldog Valentin Napot!

Szeretlek.
 
                                                                Streck Dániel
 
                                                
Szerző: Streky.  2012.02.15. 13:47 1 komment

süti beállítások módosítása