Búsan selymes árnyék
Kíséri a lépteimet.
Olyan mintha fáznék.
Lúdbőrös testrészeimet,
Feketére színező árny
Beleolvad az egészbe.
Majd belehal az isteni
beszédbe.
Tejszerű felhő nyúlik
Már helyette fentebb,
A horizont felé kúszik.
Egybeolvad az egésszel
S megkülönbözhetetlen,
Vibráló nemességgel
Tudatja: Ő az egyetlen.
Megkérdőjelezhetetlen
Óriás.
Hitem beléje vetettem,
S mint ócskás,
Tőle könyörgöm rekedten
A Napnak fátylas sugarát.
Testvért; anyát és apát,
Szerelmet; az Istent magát.
Hátha megkapom,
Egy elmúlott tegnapon.

 

Streck Dániel

 

Szerző: Streky.  2012.05.21. 21:49 2 komment

Akaratom mint gyarmat
Cselekszi a másik álmát.
Vásznát bemocskolta már
S otthagyta mint árvát.
Gépként bolyongok utamon,
Lélekfogytig kárhozottan.
Tükörfóbiás, mély uralom,
Bent, a saját otthonodban.
Vérző, vergődő lelkedben
Ketté válik tudat és
érzelem.
S minden üres lélegzetben
Reméli a kiutat,
Melyen nincsen sérelem.
Nem vagy tulajdonosa
Saját lelkednek.
Kampány és média,
Repeszei repkednek.
S eltalál, eltalál mind.
Te vagy a célpont,
Melyet minden repesz,
Egy kicsikét szétbont.
Ébredj fel, s lőj vissza!
Ne álmodj éberen!
Ne légy médiafarkasnak,
Életmentő élelem!
Légy te a farkas,
Vagy szép Magyar,
büszke csodaszarvas!

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2012.05.21. 21:48 2 komment

süti beállítások módosítása