Nincs vers, mely enyhítené,

Békésen ölelő árnyékban ülve,
Szalmaszállal számban, hosszan elterülve.
Kitekintek hűvös nyughelyemből,
Tekintetemet csoda fogadja, onnan szemből.

Kezemmel rajzolok, a tiszta fű testére,
És visszaemlékszem arra, a szikrázó estére.
A közeledő test, az estének csodája,
És ő lenne a mámornak, érzéki szobája.

Nézem ahogy jön, ahogy közeledik felém,
Minden egyes lépéssel, öregszik a mesém.
És ha már itt lesz, nem mesélem többet,
Mert ketten fogjuk használni, a védelmező tölgyet.

Szellőlágy lépései, és szikrázó szemei,
Vállra zuhanó haja, és érzéki kezei.
Mosolyának egésze, és testének ritmusa,
A szerelmem reménytelen, vidám labirintusa.

Mikor ideér hozzám, elterül mellettem,
És tudom mit kellene, meg még nem tettem.
Árnyékos fa alatt, a tiszta fűben heverve,
Eltűnik a világnak, összes ezer keserve.

Rámnevet a fű, és hozzám ordít a tölgy,
Minket figyel most, a végtelenhossz völgy.
Nem is a völgy, hanem a világ néz minket,
Ekkor ujjammal lopok, nyakadról egy tincset.

Felrobban a világ, mikor ajkad ér számhoz,
Mert tudják, nem voltál még ilyen jó máshoz.

 Kedves olvasók!

Gondoltam kiírok egy szavazást!

Amint látjátok, az oldal új design-t kapott. A bejegyzésben azt szeretném tőletek kérni, hogy kommentben írjátok le, melyik design maradjon. Az előző, vagy ez. Amelyik külső több szavazatot kap, az fog maradni tavaszig! Várom a kommenteket!

Kedvel olvasók!

 Aki az elmúlt egy hétben próbált hozzászólni az oldalon található bejegyzések valamelyikéhez, az észrevehette, hogy a komment nem minden esetben jelenik meg. Mikor megkaptam a visszajelzéseket, azonnal javítottam a hibát. A kellemetlenségért elnézést kérek, a hiba javítva, most már tökéletesen működik. 

Üdvözlettel: Ízisz költészet