Őzike

Hazafelé tartottunk Budapestről autóval. Lakhelyem határától körülbelül 500 méterre, elütöttünk egy őzet. A tükörben látva a küzdelmét, úgy gondoltam, írok neki egy verset. 

Korommal festett éjjeli útszakasz,
A hajnalig védő, hatalmas sebtapasz.
Reflektorok fénye, hasítja az utat,
Az aszfalton ezer fénytáncos mulat.

Nyugodt autóút, nem zavarja semmi,
Zavartalanul lehet, a célfelé menni.
Ám ekkor az ébredésnek, kínzó pengéje,
Pillanatok múlva ébred, az embernek elméje.

Baj történt! Éles kiáltás töri a csendet,
Nem vagy még biztos benne, de sejted.
Egy mozdulat a kormányon, s kimúlik egy élet,
Tükörben látod a drámát, a bukdácsoló véget.

Felborul a csend, halállal fűszerezett éj,
Megszűnik a sötét által, megteremtett tökéj.
Felfogod végre, halált látsz az úton,
"Meghalt.." Aggódó anyám fülébe súgom...

Fáj, hogy életet nem tudok adni,
Ezért kérlek, békében nyugodj Bambi.

                                                                             Streck Dániel