Varázslat készítette, gyermeki szem,
Mely még az őszinte igazat látja,
Lelkem mesemóndója mellé telepszem,
Aki a szívemet, bölcs viaszba mártja.
Nekünk csak apa, hétköznapi ember,
Kinek ugyanúgy, az ég is felhős,
De nekik egy csepp, és maga a tenger,
Legyőzhetetlen, örökéletű szuperhős.
Nekünk járdasziget, és elválasztó fuga,
Ahova nem kell segítség, sem fáklya,
De nekik lávafolyó, és sárkányoknak zuga,
Rémisztően hosszú, végtelen akadálypálya.
Nekünk nem más, mint koptatott iskolapad,
Gyermekkorunknak, kínzóan öreg asztala.
De nekik hóhérszék, hol otthagyod nyakad,
Szerelmeknek és háborúknak, közvetítő fala.
Nekünk nem más, mint fáról hulló öregág,
Fa, mi a kandallóban a meleg tüzet adja,
De nekik harcos fegyver, mely mindenbe belevág,
Nem más, mint az ezer igazságnak kardja.
Nekünk nem más, mint egy kötelező bérlet,
De a gyermeki szemnek ez, maga az élet...
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések