Hang nélkül ordítok,
A beszűrődő zajra,
És figyelmet fordítok,
A közeledő bajra.
Porrajz a levegőben,
Varjak furcsa éneke,
A Nap lemenőben.
Halálnak érdeke.
A kaotikus harc,
Mely egy perc összesen,
A falon egy újabb karc,
A koromfesték összeken.
Szűkül a világ képe,
Nem ordít már senki,
Csendes testem népe,
Utolsó ódát zengi.
És elcsitul a zaj,
Nem ordít a vágyam,
Már felhő a talaj,
Ez a halálos ágyam.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések