Egy utolsót mesélve
Tekintek rád.
Igaz, sokat remélve,
Szólok hozzád.

Vajon érted-e mesém,
Miről szólok.
Mélyen látsz-e belém,
Könnyt szórok.

Puskapor szagát érzem.
S hangját hallom.
Lelked mesémmel vérzem,
Abba kéne hagynom.

De érdekel. Látom én,
Szemed csillog,
Mint egy ékszerköltemény,
Fényezve pislog.

Halálos sebek száma,
Ezerre rúg.
Csatatéren zajló dráma,
Társam idesúg:

- Vidd majd haza híremet,
Mondd el nekik,
Hazámért adtam szívemet,
Miből a halál eszik.

Gránát robban felém,
Ugrani kell,
Látom társam szemén,
Helyette az felel.

Megbocsájtott nekem,
Nincs mit tenni.
Fegyverét felveszem,
Muszáj menni.

- Szanitéc! Az élet veszít,
S tudja már belül,
Itt az orvos sem segít,
Feladva elterül.

De én csak rohanva előre,
Merre a remény vezet,
A tudattól kapok erőre,
Hogy majd mesélhetek neked...

- Aludj. Jóéjt kisunokám,
A mese véget ér.
- Mára nincs több komám!
Nagyapád aludni tér.

S az ajtót becsukva,
Az ifjúból.
Bár szemét lecsukva,
Katona lesz újból..
Katona...
 
                                                                   Streck Dániel
Szerző: Streky.  2011.12.25. 23:47 2 komment

 Eljött hát, a várva várt December 24., Szenteste, a Karácsony küszöbe. Ezúton is szeretnék a magam, és az Ízisz költészet nevében is, békés, és boldog Karácsonyt kívánni minden kedves olvasómnak. 

Szerző: Streky.  2011.12.24. 11:35 1 komment

Álmos gyertya mellet gondolkodom.
S mélyen belemerülve,
Egy gombóc akad meg száraz torkomon.
Illúziók földjén repülve.

Viharverte tetteim mezejére lépek,
Csak ámulok s bámulok.
Fel - fel villanak az emlékképek
A vad vádeső most rámzuhog.

Ezernyi halott tett néz rám,
És hozzám beszélnek,
A vádakat szemembe mondván,
Hibákat mesélnek.

Pedig tudom mindet, fejből,
De kacagnak felém.
Ömlik a vérem minden sebből,
Szólítom a nevén:

Lelkiismeret. Bűnös vagyok rég,
Beismerem talán.
Bárcsak most is épp álmodnék,
Túllenék e csatán.

Egyre több bűn, néz a szemembe,
Ordítanak hozzám,
Belefurakodnak mélyen a fejembe,
Sok emlékfoszlány.

Ekkor új erővel tör szét a fény,
Gyerta lángol,
Fényesen ölelő, forró szatén,
Felrántott a Világból.

Bárcsak visszamenni sohasem kéne,
De máris pislákol, a gyertyának fénye....
 
                                                                            Streck Dániel
Szerző: Streky.  2011.12.23. 22:51 2 komment

 Az Ízisz költészet a mai nap folyamán (2011. 12. 21.) átlépte az 5000 egyéni látogatót. Nagyon szépen köszönöm, hogy visszajártok hozzám, és hogy újra s újra olvasgatjátok verseimet. 

Ha minden jól alakul, jövő év elején, már rendelhető lesz saját kötetem. Erről majd részletesebb információt is fogok adni. Tehát még egyszer köszönöm, hogy hűek vagytok az Íziszhez. 

Kellemes olvasást, és szép napot kívánok.

 

Streck Dániel, Ízisz költészet

 

Szerző: Streky.  2011.12.21. 09:54 3 komment

Mi eddig eszmém s mámorom,
Mára foghatatlan vágy.
Színtelen napjaimat számolom.
Egyre csábítóbb az ágy.

Gyöngébb mint a képzelet,
Életem vérszegény.
Hallanám sípolni a gépeket,
Sok kihűlő véredény.

Nem tüzeled szavaddal őket,
Nem vagy napom.
A halál már leplébe szőhet,
Szó nélkül hagyom.

Többet nem tudok mondani,
Nincs már szavam.
Bilincsemet tudom eloldani,
Már hagyom magam...

Már rólad szól a halál,
Mint az élet.
De szavakat nem talál..
Nem tud mesélni téged.

Mert a tökélyt önteni szóba,
Költőknek sem sikerül.
Belesüllyesztem egy mély tóba,
A tudat megsiketül.

Hová lettél csoda s kábulat?
Árnyékom ölel csupán.
Környékez már a véges ájulat,
Élet a halál után.

Eszmém s mámorom voltál...
Ki majd a halálból is visszahoztál.
 
                                                                   Streck Dániel
Szerző: Streky.  2011.12.19. 21:59 4 komment

A következő verset azoknak szeretném ajánlani, akik egyedül töltik az ünnepeket, vagy azoknak, akiknek nem áll módjukban a kívánt körülmények között eltölteni az Karácsonyt.
 
Szemel a boldogság,
Hófehér lepelben.
Betakart romlottság,
Angyal a kebelben.

Gyertya töri át,
Bejgliknek illatát,
Deres ablakon kilát:
Pislákoló Sarkcsillagát.

Gyémántfényű fa,
És alatta pihenő,
Megfáradt gyufa,
Viaszos ezüstfenyő.

Egymást ismerő,
Őszinte mosoly,
Angyali varázserő,
Csillagszóró gomoly.

Nincsen ma hiba,
Sem hibázó ember.
Csak mesélő pipa,
Papáé volt egyszer.

Karácsonyi pillanat,
Gyönyörű éjjel,
Boldogságos zamat.
Semmi mást nem érzel.

Ablakon tekintek,
Hatalmas hócsata.
Szánkát húzó eb,
Gyermekhad csapata.

Félhomály dereng,
Műhavas ablakon.
A dallam lecseng,
Ének az ajkakon.

Utolsó szikrát,
Köpi a varázslóm.
Elolvadó szirmát,
Gyászolja parázslón.

Ünnepek legszebbje,
Együttesen töltve.
A viasznak cseppje,
Az asztalra öntve.

Boldogság és öröm,
Járnak kézben,
Masnis doboz köszön,
Könyörgi, hogy tépjem.

De nyugodjon csak,
Viaszos fa alatt.
Megérdemlik nálam jobbak,
Nekem elég maradt.

Fa nélkül ünneplők,
Szikrákat hiányolók,
Fehérbe rajzolt szeplők,
Családdal álmodók...

Nektek szól e dal,
Értetek van Karácsony,
Sok magányos angyal,
Mégis mind a barátom.

Az Ízisz nektek ajándékot bont,
Kíván kellemes, és békés Karácsonyt!
 
                                                                         Streck Dániel
Szerző: Streky.  2011.12.19. 12:58 6 komment

 Kedves olvasók!

Ezúttal megkérlek titeket, hogy az Ifjú Amatőr Költők Társasága jóvoltából kiadott, internetes, és remélhetőleg nemsokára nyomtatott újságát, az Alkoss szabadon!-t tekintsétek meg, és ha módotokban áll, csekély árért rendeljétek meg, vagy töltsétek le.

Azért is lenne fontos, mert az újságban megtalálhatóak saját verseim, illetve még sok remek költő műve is. A támogatásból kapott saját kvótát pedig az Ízisz fejlesztésére, illetve nyomtatására(!) tudnám fordítani.  

Az újságot itt tölthetitek le, mindössze 600 forintért cserébe:

http://hu.cre-art-ive.org/konyvtar

 

Köszönöm: Streck Dániel - Ízisz költészet

Szerző: Streky.  2011.12.19. 11:26 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása