Undorító vagy világ!
Mocsokszínű köntösben.
Vagyonimádó torz imák,
A keresztes börtönben.
Na meg undorító vagy,
Lepraszínű testedben!
Hogy ember mögé bújsz,
A mocskos tettekben.
Hamis csábításaidnak,
Csak reménytelen örül.
És a hazug szavaidnak
Csak az ostoba üdvözül.
Képmutató hitegetésed,
Életeket dőlt romokba.
S te felteszed kezed,
Fejed dugod a homokba.
Persze hibátlan vagy,
Hisz Isteni identitás.
De ha valaki őt okolja,
Akkor az ember a hibás.
Így mi csöndben élünk,
Mert nincs hova innen!
Várakozva égre nézünk,
Hogy jöjjön igazi Isten!
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések