Kívülről - Belülről

Olyan színes az élet,
Ahogy az utcákat járom.
Lassan tudatra ébred
És átölel a bársony.

Míg ezeréves lángokban
Még a jövő szendereg,
Úgy a friss lábnyomban,
Már a múlt hempereg.

Mennyi sors halad el,
S egyik sem tudván,
Egy kicsit mind paralel
Kik mendegélnek az utcán.

Az élet az csodálatos,
Csak az elme betakarja.
Olyan, amely zárlatos,
Meglazult minden csavarja.

Egy perce én megállok,
S szétnézek a tömegben.
Sőt, azzá eggyé válok,
Betűvé a szövegben.

S itt már nem is szép,
Mint ahogyan kívülről.
Egy görbe tükörkép,
Zárlatos szívünkről.

Tényleg. Szép a világ,
Ha kívülről nézed!
S hagyod hogy a hibák,
Hajtsák előre a gépet.

Streck Dániel