Világ

Undorító vagy világ!
Mocsokszínű köntösben.
Vagyonimádó torz imák,
A keresztes börtönben.

Na meg undorító vagy,
Lepraszínű testedben!
Hogy ember mögé bújsz,
A mocskos tettekben.

Hamis csábításaidnak,
Csak reménytelen örül.
És a hazug szavaidnak
Csak az ostoba üdvözül.

Képmutató hitegetésed,
Életeket dőlt romokba.
S te felteszed kezed,
Fejed dugod a homokba.

Persze hibátlan vagy,
Hisz Isteni identitás.
De ha valaki őt okolja,
Akkor az ember a hibás.

Így mi csöndben élünk,
Mert nincs hova innen!
Várakozva égre nézünk,
Hogy jöjjön igazi Isten!

Streck Dániel