Az a hűség

Mikor selyemből van a lánc,
Amely hozzád köt engem,
És barátságos a ránc,
Azon a jól ismert testen,
Az a hűség.

Ha szabadabb vagyok veled,
Mintha nélküled lennék,
És otthon vagyok benned,
És nem pedig egy vendég,
Az a hűség.

A szobának sarkába dobod,
Lelked levedlett álcáját.
És mikor az éterbe hozod
Létem látszatának háláját,
Az a hűség.

Mikor nem gondolsz arra,
Mi talán fájna nekem,
Gondolat hull az avarra,
S ha azt zsebre teszem,
Az a hűség.

Ha ezer hang közül szól,
Hangod harmatos húrja,
Pirkadatig az alkonyattól,
S csak az én szívem fúrja,
Az a hűség.

Ha úgy döntesz elhagysz,
S én veled akarok menni,
Majd a magasba felkapsz,
És nem hagysz le - esni,
Az a hűség.

Streck Dániel