Mikor selyemből van a lánc,
Amely hozzád köt engem,
És barátságos a ránc,
Azon a jól ismert testen,
Az a hűség.

Ha szabadabb vagyok veled,
Mintha nélküled lennék,
És otthon vagyok benned,
És nem pedig egy vendég,
Az a hűség.

A szobának sarkába dobod,
Lelked levedlett álcáját.
És mikor az éterbe hozod
Létem látszatának háláját,
Az a hűség.

Mikor nem gondolsz arra,
Mi talán fájna nekem,
Gondolat hull az avarra,
S ha azt zsebre teszem,
Az a hűség.

Ha ezer hang közül szól,
Hangod harmatos húrja,
Pirkadatig az alkonyattól,
S csak az én szívem fúrja,
Az a hűség.

Ha úgy döntesz elhagysz,
S én veled akarok menni,
Majd a magasba felkapsz,
És nem hagysz le - esni,
Az a hűség.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2012.10.11. 00:39 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://streky.blog.hu/api/trackback/id/tr184831946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása