Amit olvasol, az versemnek eleje,
Lüktet kezemben, a strófák ereje.
Szabadon kell engedjem, mert megöl,
Ez a versszak, futva siet itt elöl.

Ezüstérdemként jön és bemutatkozik,
Itt az ideje, félően, de megmutatkozik.
Üdvözöljétek hát második felvonás,
Nem is mond semmit, csak egy tollvonás.

Bronzfényben csillogva tapsot érdemel,
Harmadik versszak mellettem térdepel.
Ő is itt van, pompázik egészben,
Csillognak a rímek, vénülő szemében.

Érmet már nem kap, de előkelő a hely,
Amit magának tudhat ez a lírai kehely.
Büszkén lép a pódium baljának felére,
S dallamot varrnak, kerekded fejére.

Boldog utolsó, magát meg nem hazudja,
Mert bizony a titkot egyedül ő tudja.
Utolsó bár, de a hatalom a kezében,
Mert ő marad majd meg, az emberek fejében.

                                                                   Streck Dániel
 

Kedves olvasók!

Örömmel jelentem be, hogy a mai napon (2011 09. 29.) elérte "blogunk" az ezer látogatót!     Nagyon hálás vagyok ezért minden kedves olvasómnak, újaknak s régieknek. Köszönetképpen, írtam nektek egy egyszerű kis verset, mert néha a kevesebb, több!

Köszönöm nektek, olvasóim hada,
Nektek szól most, versemnek szava.
Nagy dolog, amit elértetek nekem,
Könnyektől csillog, ihletett szemem.

Ezer olvasóm, velem tart-e még?
Olvassátok-e, verseim elegyét?
Bízok benne, és várom barátaim,
Mert velük tudom kitolni, végtelen határaim.

Nektek szól hát, e Köszönet Vers,
Mely nem túl mély, sőt kicsikét nyers.
De nem is a lényeg, a szavak kútja,
Csak hogy írhassak nektek, újra és újra.


                                                             Streck Dániel