"Az irodalom, az Úr egyik gyönyörű palástja."

                                                         Justinus

"A lusta embernek nincs jövője."

                                         Egy jó barát

Csalódások sora, napról napra,
ezt vetem most, egy gyűrött lapra.
Leírom azt, mit igazából érzek,
Leírom neked, hogy évek óta vérzek.

Bársonyos selyemként ölel tekinteted,
De ólomként nehezedik megint a kezed.
Ne érints engem, ha észre sem veszel,
És így szememben, bálvánnyá leszel.

Halálszín éjjelként, szakad rám a szó,
Mely felém úszik, mint ama álomhajó.
S tűzkőből fakadó szikra, szemed varázsa,
Úgy zúdul tejköd, lelkemnek tavára.

S újra elfog, az őszinte gondolat,
Hogy elsúgjam neked, egyetlen gondomat.
De úgy sem figyelnél, hisz nem én vagyok,
Kinek sötét írisze, a tiédben ragyog.

El kell engedjelek, láncokat szakítva,
Érzelmemet hideg, rács mögé szorítva.
Hisz meddő gyönyör, mely rólunk mesél,
S nem győz az érzelem, mely gyarlón remél.

Nem te vagy, s neked nem is én,
És nem állok többé, a szavak peremén.

                                                              Streck Dániel