Sziasztok olvasók! Holnap elutazok 3 napra, így legkorábban csak Vasárnap délután várható új vers. De! E kései órán, még tollat ragadtam, s írtam nektek egy altatót! Íme:
E kései órán, nyúlok hát a tollhoz,
Előttem az Álomnak Démona szobroz.
Várja mikor, csukódik a szem,
Mikor ejti tollat, a remegő kezem.
Arra várhatsz! Kiálltok feléje,
Egyenesen nézve, nagy bamba szemébe.
Kész lesz a mű! Ordítok újra,
Tekintetét most, lelkemig szúrja.
Első tollvonás, és az első mondat,
De máris képtelen vagyok, húzni a tollat.
Már megint Te!? Kérdezem dühösen,
Izzik már a fejem, kéken s vörösen!
S csak kacag, nevet az arcomba,
Bele akar szólni, lírikus harcomba.
Nem fog menni! Dünnyögöm magamban,
De hallja az álmot, haldokló szavamban!
Egyre kevesebb a szó, s a lendület,
Ki fog rajtam, a mélységes szédület..
Győz a Démon, látja napomnak végét,
S megakadályozta, a mű születését.
Írni akarok! Hol a reggel? Már várom!
Mert eme éjjel, biza győzött az álom...
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések