Elmúlott pillanat, mely után szaladok,
De megállok végre, s egyhelyben maradok.
A döbbenés perce, tudatosult bennem,
Nem szabad futni, nem kell már mennem.

A szekér, mely utast már nem keres,
Nem tudja, de útja cseppet sem sikeres.
Teli van hazuggal, kit ingyen cipelhet,
Ezért a tettért, még nagy árat fizethet.

Győzd le a gazt, mely megpróbált benőni,
Nem kell a hazugnak, rögtön bedőlni.
Nincsen rá szükség, ne fuss utána,
Előbb ugornék, a hömpölygő Dunába.

Nemesebb a cél, melyért Isten alkotott,
A cél, melyért millió álom meg halhatott.
De tudom, az álom igazi, örök s édes,
Siet az utam, mert a létem az véges.

Ha igaz mersz lenni, nincs mi maszatol,
Valósítsd hát meg, miért a szíved zakatol.

                                                                           Streck Dániel

Aranyló kalászok között, lassan sétálok,
Tekintetemet vonzza a nap, s mit látok.
Egy virág, mely fényesebb az égnél,
Ne tépd le Daniel, legyél észnél!

Csak lépj közelebb, s nézd őt,
Védd a naptól, s adj neki tetőt.
Hisz véges, mint minden más,
Törékenyebb, mint egy látomás.

S látod a virágban, életed végét,
Látod szirmában, magad egy részét.
Arcod pillant, saját szemedbe,
Ekkor emeled, a virágot a kezedbe.

S ő törik, haldoklik, s halált lát,
Nem láthatod többet, gyönyörű harmatát...
Utolsó pillantást, haldokolva űzi rád,
Ekkor már késő, már nem csókolhatja szád...

Mily törékeny, mulandó, s gyenge,
Mennyire halott most, ami egykor zsenge.
Mennyire fáj, te okoztad a véget,
Ő adott ezret, s te nem adtál szépet..

De új terem, új világ bomlik eléd,
Új kép, s illat vonul most feléd.
Szebb, mint amit merni reméltél,
S új ezer halál, mely mindért feleltél.

Ez hát a szerelem, múló pillanat,
Egy virág a réten, mely múl egy perc alatt.

                                                                   Streck Dániel

A következő verset szeretném Édesanyámnak ajánlani.

Mint játszó nagyvad, ki vadat űz,
Úgy vagy te védelmező, ősi tűz.
Mint óvó sasmadár, ki szárnya alá vesz,
Én vagyok a gyümölcs, s Te, ki permetez.

Életem első lépése, melyben nem volt senki,
Mikor elestem, rohantál magadhoz venni..
S te mondtad először, állj fel gyermek,
Ha nem teszed, az életben is elvernek.

Te voltál az, ki sírt első versemen,
Ki látta a szeretetet gyermeki szememben.
És te voltál az, ki álltál mellettem,
Ha életem nehezétől, őszintén szenvedtem.

Te vagy Anyu, ki nyújtod kezedet,
S elfordítod fejed, ne lássam szemedet.
De ha sírsz tudom, hisz Te vagyok én,
Én vagyok neked, a legszebb költemény.

Örökös támasz, nélküled nem lennék semmi,
Nélküled nem sikerülne, felfelé menni.
Köszönöm hogy vagy, köszönöm hogy lehetsz,
Köszönöm Anyu, hogy őszintén szeretsz..

Fiad vagyok mint csillag, mi odafent ragyog,
Anyu, én nem más, mint lelked gyümölcse vagyok.

                                                                        Streck Dániel