Elmúlott pillanat, mely után szaladok,
De megállok végre, s egyhelyben maradok.
A döbbenés perce, tudatosult bennem,
Nem szabad futni, nem kell már mennem.

A szekér, mely utast már nem keres,
Nem tudja, de útja cseppet sem sikeres.
Teli van hazuggal, kit ingyen cipelhet,
Ezért a tettért, még nagy árat fizethet.

Győzd le a gazt, mely megpróbált benőni,
Nem kell a hazugnak, rögtön bedőlni.
Nincsen rá szükség, ne fuss utána,
Előbb ugornék, a hömpölygő Dunába.

Nemesebb a cél, melyért Isten alkotott,
A cél, melyért millió álom meg halhatott.
De tudom, az álom igazi, örök s édes,
Siet az utam, mert a létem az véges.

Ha igaz mersz lenni, nincs mi maszatol,
Valósítsd hát meg, miért a szíved zakatol.

 

                                                                           Streck Dániel

Szerző: Streky.  2011.09.21. 20:31 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://streky.blog.hu/api/trackback/id/tr43244316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása