Az vagyok én, aki mindig voltam
Előtted állok, de már félholtan.
Vörös betűkkel szívemben tollam,
De az még egyet utoljára dobban.

Üvegparipaként Isten befoghat,
S fent mellette a seb beforrhat.
Szívem nyílt sebén ömlik a vér,
Lucifer számára folyékony babér.

Felmászok fámra, nyújtózom feléd
De biblián volnék pokoli pecsét.
Zárt ajtók mögött, angyali ének:
Így dőlök holtan a süvítő szélnek.

Isten üzent, a futárt itt hagyta,
Nem tudta még, hogy kiknek adta.
Ahol honol börtön, zavartság,
Futárának neve: Szívszabadság.

Lassan belealszok ebbe a szennybe,
De Lótuszvirágom nyúlik a mennybe.
Az életed gombja, engem elkapcsol
De Isten vígan, miattam tapsol!

Streck Dániel

Szétrobbanó szirmok,
Tanulás, kíváncsiság.
Még jéghideg izmok,
Idegen, vad fényvilág.

Forróság, fülledtség.
Felgyulladó eksztázis
A vágyakat elrejtsék,
S így születő emfázis.

Öregedő rózsabimbó,
Hamisság a nászdalon
Kopaszodó agg pimpó
Lombhullató fájdalom.

Fagy, s ennyi maradt.
Hó mi mindent eltakar.
Anyó, ki sírvafakadt',
S az elrohadó nyáravar.

Streck Dániel